Telefon

8. Fejezet

Sziasztok! Újra itt vagyok. Igazából nem sok mindent tudok mondani, jó olvasást!

                                                             Lucy

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Miután otthagytam Jamest, és Lolát a lakásban, fogalmam sincs mi történhetett köztük, de ahogy ismerem legjobb barátnőmet, tuti, hogy elmeséli.

Az első bolt felé vettem az irányt. és mindenképpen teljes szett ruhákat akartam venni. Kiegészítőkkel, cipővel meg mindennel, nem csak egy nadrágot vagy ilyeneket. Kiválasztottam egy sportosabb viseletet, és egy színesebb, elegánsabb viseletet:

Miután ilyen jó cuccokat vásároltam, haza indultam. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy valamit biztos neki kell majd adnom Lolának. Úgy döntöttem nagylelkű leszek: neki adom a napszemcsit, neki úgyis jobban állna.

Hazaértem. 

Lolát a szobájában találtam, és épp tanult valamit.

- Szia Lola, hazaértem - köszöntem, amikor benéztem a szobájába.

- Szia, na mutasd mit vettél? - ragyogott fel az arca.

- Ahj, sejtettem. - sóhajtottam - vettem egy színes szoknyát, fehér atléta szerű felső résszel. Vettem hozzá nyakláncot, cipőt, táskát, karkötőt, és egy napszemcsit.

És ezen kívül vettem, egy sportosabb cuccokat.

- Uuuhhhh.... ez a napszemcsi nagyon jól néz ki - vigyorgott - Add nekem. Lécci, lécci, lécci, léééééééééééééccccccccccccccccccciiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. - vinnyogott.

- Rendben, csak hagyd abba. - mondtam neki.

- Szuper.

- Na, de most te mesélj, mi történt közted és James között? És ne mondd, hogy semmi, mert úgy sem hiszem el... - néztem rá szigorúan.

- Jó, nem mondom, hogy semmi, mert igazából nagyon is sok minden történt ma köztünk Jamessal. - vigyorgott.

- Ahhj tudtam, ti összejöttetek... - nevetettem.

- Nem, várj már, még nem.... elhívott randizni. - nézett rám.

- Naneeee?!!!

- DEEEEEEE... - visított. - És megcsókolt.

- Komolyan? - néztem rá ledöbbenve.

- Igen, komolyan. - vigyorgott Lola, látszott rajta, hogy nagyon boldog, szerintem szereti Jamest.

- Na jó, hagylak tanulni, vagy bármit is csinálni.- öleltem meg Lolát.

- Köszi - ölelt vissza.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Miután Krissz kiment a szobából, megcsörrent a telefonom. Arra számítottam, hogy James az, de nem Tris hívott.

- Hallo - köszöntem a telefonba mikor felvettem.

- Szia Lola, hallom Jamessel voltál reggel, hogy álltok? - kérdezi teljesen komolyan.

- Köszi, hogy kérdezed, szerintem egész jól állunk, elhívott randizni.

- Nahh az nagyon jó, komolyan örülök nektek. - mondta őszintén.

- Köszönjük, és te merre voltál reggel? - kérdeztem szimplán csak érdeklődésből.

- Átmentem Carolinehoz. - mondta büszkén.

- Caroline a te.... a te...? - dadogtam, mert nem tudtam ki is ő.

- Caroline a barátnőm... - mondta egyszerűen.

- Nem is mondtad, hogy van barátnőd, gratulálok. - mondtam őszintén.

- Köszönjük...bocs de mennem kell, próbálni majd felhívlak. Szia - köszönt el.

- Szia, jó munkát. - köszöntem el én is.

Miután letettem a telefont, még tanultam egy kicsit, aztán észrevettem, hogy már egészen este lett, ezért kimentem megnézni Krisszt. Krissz a szobájában épp belemerült egy festménybe, amikor beleléptem.

- Szia Krissz, mit csinálsz? - kérdeztem tőle.

- Csak festek, de mindjárt abbahagyom. - nézett rám.

- Rendben, addig én csinálok vacsit. - vigyorogtam rá, majd kijöttem a szobából és megcsináltam a vacsorát. 

Krissz mikor befejezte a festést, kijött vacsorázni. Leült az asztalhoz és ő is enni kezdett. Míg ettün, Krissz megkérdezte.

- Mikor mész holnap a randira?

- Még nem tudom, majd vacsi után felhívom Jamest. - mondtam neki.

- Nem is mondta, hogy mit fogtok csinálni vagy ilyenek? - nézett rám kérdőn.

- Nem.

- Akkor tényleg hívd fel. - mondta.

- Jó. - befejeztem a reggeli, felálltam az asztaltól és a mosogatóba tettem a tányéromat. - Elmosogatnál légyszíves? 

- Persze, menj telefonálj. - mosolyodott el barátnőm.

Bementem a szobámba, és felhívtam Jamest.

- Szia cica. - köszönt a telefonba.

- Új becenevem van? Mióta vagyok cica? - kérdeztem.

- Mióta igent mondtál... - mondta büszkén.

- James ez úgy hangzott mintha a kezemet kérted volna meg, de ne hívj így, nem tetszik.- mondtam neki gúnyolódva.

- Ahogy akarod hercegnőm...

- Ahjjj James, hagyjuk.... mit csinálunk holnap?

- Titok - mondta nagyon cukin.

- De mikorra jössz? - kérdeztem.

- Hatra ott vagyok. - mondta.

- Rendben, akkor holnap. - köszöntem el.

- Akkor holnap.

Elmentem megfürödni, majd visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Legalább 5 percig bámultam a plafont és Jamesen gondolkodtam, felidéztem az első csókunkat, és azon agyaltam, hogy hihetetlen, hogy holnap reggel Jamessal RANDIZNI megyek. Az összes pillangóm életre kelt a hasamban, és egy 1000 W-os mosollyal aludtam el.

Első csókunk :)

7. Fejezet

Sziasztok Drága Olvasók! Egyre gyarapszik az oldallátogatások száma! Köszönöm szépen! De ha írnátok kommenteket, akkor még jobb lenne, tudnám mit szeretnétek, mit találtok jónak, és mit rossznak. A leges legjobb barátnőm is ír egy blogot, nézzetek be ha van kedvetek:
http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/

Lucy

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Miután tegnap hazaértünk a bowlingozásból, bezuhantunk az ágyba, és elaludtunk. Most először  álmodtam éjjel Jamesről, de a legjobb résznél sajnos felébredtem.

 Reggel miutén felébredtem, megnéztem Krisszt, de még aludt. Gondoltam csinálok egy kis reggelit, ezért összedobtam egy kis omlettet, csináltam szendvicseket is, és kiraktam az asztalra a müzlit is.

- Jó reggelt - köszönt valaki a hátam mögött.

- Jó reggelt - köszöntem vissza de nem fordultam hátra, azt hittem Krissz az.

- Jobban kellene figyelned ki jön-megy a konyhában! - Ijedten megfordultam és megláttam Jamest ahogy a konyhaajtóból felém sétált.

- Szia! - köszöntem vigyorogva. James megállt előttem és a szemembe nézett.

- Szia!-mondta olyan cukisággal amit nem sok mindenki tudna még csak utánozni sem.

- Mit keresel itt? - kérdeztem egy kissé zavarban.

- Csak látni akartalak, ja és nálam van a kulcsod! - pörgette meg a kulcsot az ujján.

- Hát, mint látod szupersztár, reggelente  reggelit készítek, és várom Krisszt, hogy felébredjen. - néztem Jamesre aki meglepően közel állt hozzám. - Nem akarsz velünk tartani egy reggelire? -vigyorogtam.

James egyre közelebb hajolt, tudtam, hogy meg akar csókolni de még nem hagytam magam.

- Ez egy reggeli meghívás, vizeske?- hajolt még közelebb. 

- Igen az - hajoltam én is közelebb.

Kb. 2 cm volt közöttünk, amikor a hátunk mögött valaki megköszörülte a torkát:

Hirtelen szétrebbentünk, és Krisszre néztünk:

- Hello Krissz, csináltam reggelit. Éhes vagy? - mosolyogtam rá.

- Jó reggelt, bocs ha zavarok. - vigyorgott Krissz.

- Nem, nem zavarsz, én csak visszahoztam Lolának a kulcsot. - magyarázkodott James.

- Na srácok, én most megyek, felöltözök, és kb. 10 perc múlva jövök enni, ha lehet addigra fejezzétek be amit elkezdtetek, vagy menjetek szobára. - röhögött.

- Haha nagyon vicces Krissz. - kiáltottam Krissz után.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *    *   *   *

Reggel álmosan ébredtem, mert egész este Connorral beszélgettem, és rájöttem egész jó fej. Ébredés után hallottam, hogy Lola tesz-vesz a konyhában. Gondoltam pihenek még egy kicsit különben segítenem kell. Legalább 15 percet feküdtem még, amikor már muszáj volt felkelni. Kisétáltam a konyhába, és láttam, hogy itt van James, ami önmagában furcsa, de a másik dolog, hogy majdnem megcsókolta Lolát. Nem akartam végig nézni a részleteket, ezért gyorsan megköszörültem a torkomat. Végül ott hagytam Lolát, Jamessel, hogy hadd fejezzék be amit elkezdtek, én pedig visszamentem a szobámba felöltözni. Közben írt Connor:

• Connor: Jó reggelt!
• Krissz:   Jó reggelt! Mizu nálatok? 
• Connor: Próbálom elérni a fiúkat, de senki nem veszi fel! Azt tudom, hogy Brad a mamájával                  találkozik, mert tegnap szólt róla. Azt is sejtem, hogy Tris a barátnőjéhez ment, de                      hogy James hova ment fogalmam sincs.
• Krissz:   Én asszem' sejtem merre van James!
• Connor: Tippelj! 
• Krissz:   A nappalinkban Lolával! =D =D
• Connor: Mi??!!!!
• Krissz:   Reggel arra mentem ki a konyhába, hogy Lola és James "majdnem" csókolózik.
• Connor: Nane!! Ezek tuti összejöttek!
• Krissz:   Sztem is! =D  :)

Miután beszéltem Connorral visszamentem a konyhába. Lola és James már az asztalnál ettek.

- Sziasztok, mi a kaja? - kérdeztem vigyorogva.

- Már csak szendvics és müzli, mert az omletett felfaltam. - dicsekedett James.

- Jó a szendvics is - mondtam.

Megreggeliztem és elmentem vásárolni. Kértem Lolát is, hogy jöjjön velem, de azt mondta, hogy nem hagyhatja ott Jamest.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Krissz elment vásárolni, James pedig épp indulni készült. Már az ajtóhoz sétáltunk amikor James hirtelen visszafordult, én pedig nem reagáltam időben, ezért összeütköztünk, James átkarolta a derekamat és a fülemhez hajolt.

- Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk valahova? - suttogta a fülembe.

- Ez most egy randi, szupersztár? - kérdeztem vigyorogva.

- Igen, az, van kedved? 

- Igen van - mosolyogtam vissza.

- Fantasztikus. - hajolt közelebb, közelebb és közelebb végül megcsókolt. Az összes pillangó életre kelt a hasamban. Hihetetlen volt.

Közös nap

6. Fejezet

Sziasztok...! :) :)
Nagyon nagyon sok kihagyás után újra itt vagyok! Nagyon nagyon nagyon sajnálom!
De a jó hír az, hogy itt vagyok és tele vagyok ötletekkel!
Itt a leges leges legjobb barátnőm blogja, nézzetek be:
http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/

Lucy

Miután letettem Jamest, még adtam magamnak 10 percet de aztán muszáj voltam felkelni mert még maradt 50 percem, hogy reggelit készítsek, összepakoljak, ja és Krissz még nem is tudja.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   * 

Még aludtam, amikor Lola berontott a szobámba.

-Krissz kelj fel- húzta el a sötételőt - Hallod? Van kerek 47 perced, hogy elkészülj, plusz segíts összepakolni.

-Miért hova megyünk?-kérdeztem miközben a fejemre húztam a takarót.

-Mi nem megyünk sehova, a Vamps jön ide-mosolygott Lola.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Miután elkészítettem a reggelit, összepakoltunk és én elrohantam zuhanyozni. Felöltöztem és kiválasztottam ezt a lazább viseletet:

Hallottam, hogy csengetnek, de már Krissz lement kinyitni az ajtót.

-Sziasztok- köszönt Krissz.

- Hello - köszöntek egyszerre.

Mire én lementem a fiúk már a nappaliban ültek és Krisszel beszélgettek.

-Sziasztok- köszöntem nagy vigyorral.

-Szia vizeske- pattant fel James, megölelt majd visszaült. Körbe ölelgettem a többieket és leültünk enni.

-Nagyon jó lett a kaja, Lola- mondta Tris.

-Honnan tudod, hogy én főztem?

-Öhhmm...Krissz mondta- nézett Krisszre.

-Á értem és köszönöm. Szóval srácok hova megyünk ma?

-Ahova szeretnétek- mondta Brad.

-Nekünk mindegy-válaszolt helyettem is Krissz.

-Oké, mi lenne ha most itthon maradnánk és este elmennénk bowlingozni?-javasoltam.

-Rendben- egyeztek bele a fiúk.

-És akkor most mit csinálunk?- kérdezte Connor.

-Nézzünk filmet!-kiáltott fel Krissz.

-Naná! És mit nézzünk?- kérdezte megint Connor.

-Úhhh...mondjuk... Felhők fölött 3 méterrel?

-Jöhet- felelte Con.

Film nézés közben a fiúk vagy nagyon el voltak a motorokkal meg a fiús jelenetekkel, vagy hőbörögtek a romantikus jeleneteknél. De végül csak vége lett a filmnek.

 Jót beszélgettünk és utána elindultunk bowlingozni. Mint kiderült egyikünk sem tud bowlingozni. Míg Brad és Tris megpróbáltak játszani,és mini versenyt rendeztek egymás között, addig Krissz, Con, James és én leültünk egy asztalhoz.Teljes csöndben ültünk egymással szemben, én Krissz mellett, a két fiú szintén egymás mellett és néztük egymást és a két versengő srácot.Témánk már nem volt mert az egész napot együtt töltöttük.
Végül Connor törte meg a csendet:
-Egész jól elvannak a srácok, még a végén kiderül, hogy tudnak bowlingozni.
-Szerintem ez valami titkos, rejtett képességük.- vigyorgott Krissz.
-Ja, lehet- vágtuk rá egyszerre James-sel.

Mikor Brad és Tris megunta a versengést, leültek az asztalunkhoz. Tris mellém ült, Brad pedig odazsúfolódott Connor és James mellé.
-Mizu?- kérdezte Tris hozzánk fordulva.
-Semmi, láttuk jól elvoltatok. Tudtok játszani?- kérdeztem Tris-hez fordulva.
-Csak egy kicsit! Miért te tudsz?
-Nem, egyáltalán, kicsit sem, abszolút nem!-nevettem fel.
-Na persze...tudom, hogy tudsz, mindenki tud!- nevetett.- Na gyere már!
-Nem Tris, nem akarok, mert NEM TUDOK!-magyaráztam ismét.
Már az egész asztal rajtunk röhögött.
-Na Lola gyerünk már, ne legyél már ilyen.- noszogatott barátnőm, majd szó szerint lelökött a székről. Tris "elkapott" és egyenesen a bowling pályához húzott.
-Nahh kész vagy veszíteni...?- nézett egyenesen a szemembe Tris.
-Nem akartam játszani, de ide rángattál, ezek után nehogy azt hidd, hogy hagylak nyerni!
-Legyen!- kacsintott.

Egész szurkoló táborunk alakult ki végül. Tris-nek szurkolt Brad, nekem pedig a többiek.
- Gyerünk Lola ne hagyd magad!- biztatott Con.
Az én drága barátnőmnek kicsit más a stílusa: - Krissz ha veszíteni mersz, tuti kinyírlak és egy hétig te mosogatsz!
- Mi?!!- fordultam hátra.
-Semmi, csak NYERD MEG!- biztatott.
- Rendben!- néztem rá furán.

Az utolsót gurítottam...és ez még változtathatott az álláson...
-Figyelj Lola, ne aggódj, semmi nem változik ha most veszítesz...- nézett rám gonoszul.
-Tudom...- válaszoltam cukormázasan.

Az utolsó pillanatban, az utolsó gurításban, és az utolsó lehetőségnél... végül...nem sikerült megnyernem...! Én és az én lehetetlen álmaim!

Bemutatkozás

5. Fejezet

Sziasztok Drága Olvasók!
Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt új rész, de most hozok kettőt egymás után...
Jó Olvasást!
                                                                                                                                              Lucy
Elindultam vissza a tornaterembe Emmával. Rögtön el akartam mesélni Krissznek de annyira énekelt meg táncolt az első sorban, hogy mire előre  tolongtam, John már az utolsó számot énekelte. Krissz még nem is tudta, hogy itt lesz a The Vamps is.
Mikor John levonult a színpadról, felkonferáltak a Vamps-et. A srácok beszaladtak, legjobb barátnőm csak visított és egy levakarhatatlan mosollyal virult a feje.
Miközben a fiúk elkezdtek énekelni találkozott a tekintetem James-sal és a szám végén míg Brad dumált, odajött hozzám és nagyon aranyosan kijelentette:
-Ha van kedved koncert után gyere vissza ugyanoda!
-Majd meglátjuk-mondtam mosolyogva, de közben azon gondolkoztam, hogy melyik lány mondana erre nemet.
Eközben naná, hogy mindenki minket nézett.... Jajj.. És én utálom a feltünést. Gyorsan elhessegettem Jamest..közben éreztem magamon Krissz szúrós tekintetét de nem néztem oda.
A fiúk befejezték a koncertet és levonultak a színpadról. Tudtam, hogy lesz egy jó kis beszélgetésem Krisszel. Megvártuk míg mi is ki tudunk menni,Krissz végig engem figyelt de nem néztem rá mert tudtam, hogy képes a terem közepén megállítani és kiszedni belőlem az igazat.
Az ajtónál kifelé mentünk amikor valaki megfogta a csuklómat és visszarántott...kisebb szívrohamot kaptam...de nem számít:
-Ne haragudj ha James egy kicsit bunkó volt, nincs kedved visszajönni ugyanoda, és tényleg ne haragudj...!- nézett rám Tris bocsánatkérő kiskutyaszemekkel.
-Semmi baj, James nagyon is normális volt, és most, hogy kérdezed lenne kedvem visszamenni ugyanoda... - még beakartam fejezni a mondatomat de Tristan félbeszakított.
-Jó akkor megnyugodtam...tudod James hajlamos a bunkóságra de hidd el ha megismered kedvelni fogod...- mondta egy kicsit kevésbé zavarban.
-Nagyon köszönöm, hogy foglalkozol velem, de szerintem most menj mert az a csapat lány erre fele jön...nem tudom szeretnél e órákig fotózkodni...vagy inkább jösz velem...?-kérdeztem.
-Szeretem a rajongóinkat, de most téged választalak...
-Csak most?-kérdeztem hülyéskedve.
- Nem, mindig...- megfordult és elindult visszafele. Megvártam míg eltűnik az ajtóban majd megfordultam és Krisszel találtam szembe magamat.

*   *   *  Krissz szemszöge   *   *  *

Fogalmam sincs mi történt míg Lola elment "sétálni",de egyre furcsább dolgok történnek. Lola megvárta míg Tristan eltűnt az ajtóban majd megfordult és végre először a szemembe nézett.
-Szóval...mi is történt pontosan?-kérdeztem.
-Na jó egy kis magyarázatra szorul a helyzet de most nincs időm elmagyarázni...annyi a lényeg, hogy "összefutottam" a The Vamps-sal.-magyarázkodott Lola.
-Aha...értem, de akkor valamit nagyon jól csinálsz ha csak úgy összefutottál a The Vamps-sal...megtaníthatnád, amúgy is sok van már a számládon. Először is megígérted, hogy megtanítod nekem, hogy hogyan kell ránézéssel bekötni a cipődet, most ez... Hogy hogyan kell
"összefutni" hírességekkel?
-Rendben...ígérem de most mennünk kell.- mondta Lolíta.
-Ja indulni kéne haza...-még be sem fejeztem a mondatot Lola közbe vágott.
-Max szeretnél hazamenni, de nem fogsz..-Lola elkezdett magával húzni egy ideig próbáltam szabadulni de nem volt esélyem, így inkább mentem utána.

*  *  * Lola szemszöge  *  *  *

Odaértünk, majd bekopogtam... csak nem törhetek rá a sztárokra csak úgy. Szinte azonnal nyílt az ajtó és James állt előttem.Mikor meglátott egy elégedett vigyor jelent meg az arcán.
-Sziasztok-köszönt.
-Helló-köszöntünk, majd beengedett minket.
-Szóval srácok bemutatom Krisszt, a legjobb barátnőmet-mutattam Krisszre.
-Sziasztok-integetett Krissz.
-Szia Krissz-köszöntek egyszerre.
Beszélgetni kezdtünk de nekünk lassan indulnunk kellett ezért lassan búcsúzkodni kezdtünk.
-Hát srácok nekünk mennünk kell-kezdtem lassan készülődni.
-Jó rendben  nekünk is lassan mennünk kell, de jó lett volna egy kicsit több időt veletek tölteni-mondta James miközben Con bólogatott.
-De arik vagytok...ha gondoljátok jövőhéten szabadok vagyunk-mondta Krissz.
-Jó akkor jövő héten megkeresünk titeket-mondta James.
Számot cseréltünk aztán elindultunk haza. Otthon Krisszel leültünk a laptop elé és beszéltünk a szüleinkkel majd töviről-hegyire átbeszéltük a mai napot. Fantasztikus nap volt.

Másnap reggel hála istennek nem kellett korán kelni és sietni sem kellett sehova.
-Jó reggelt!-köszöntem mikor kiértem a konyhába.
-Jó reggelt, hogy aludtál?-kérdezte.
-Köszi asszem jól, és te?-kérdeztem vissza én is.
-Én fantasztikusan aludtam...-vigyorgott.
-Krissz, mi történt?-kérdeztem gyanakodva.
-Hát semmi...-mondta.
-Biztos? Biztos hogy nem történt semmi?-gyanakodtam tovább.
-Nem tényleg nem , de én olyan szépet álmodtam-mondta.
-Akkor jó, megnyugodtam , amúgy te nem is szoktál álmodni...hogy-hogy most igen?-kérdeztem.
-Hát ez most csak úgy jött...-magyarázta.
-Ja jó, és mit csinálunk ma?-érdeklődtem.
-Hát mivel ma szombat van, ezért mit szólnál hozzá ha lazulnánk?!
-Okés, akkor mit szólnál hozzá ha megnéznénk Emmát?-vetettem fel az ötletem.
-Rendben-fogadta el a mai napi tervet.
A mai nap tulajdonképpen nagyon hamar eltelt. Megreggeliztünk, és felöltöztünk. Elmentünk sétálni, meg shoppingolni majd végül vettünk hamburgert meg sült krumplit meg egy rakat kaját és bementünk Emmához.
Délután megnéztünk 2 filmet és beszéltünk skypon a szüleinkkel.Este beestünk az ágyba és elaludtunk.

Reggel 10:30-kor a telefonom csörgésére ébredtem. A képernyőn James neve villogott.
-Helló szupersztár-köszöntem.
-Szia vizeske-szállt be a hülyülésbe.
-Te mikor kelsz pontosan mert még csak 10:32 van-néztem az órámra.
-Csak tíz perce keltem de te voltál az első gondolatom-mondta tök komolyan
-Én?? Most komolyan... Szupersztárnak én voltam az első gondolat. James ez olyan megtisztelő.-ironizáltam.
-Hééééé most miért... egyébként a nevemen szólítottál ... vizeske...
-Ja bocsi nem úgy gondoltam... szóval miért voltam én szupersztár első gondolata?-kérdeztem.
-Hát arra gondoltam lenne-e kedved eljönni ma valahova?-kérdezte.
-És hova megyünk?-kérdeztem.
-Ahova akarsz...
-Szóval én dönthetek...hmmm...ez nagyon fontos döntés... még át kell gondolnom-hallottam James nevetését a háttérből-mi lenne ha átjönnétek reggelire és eldöntenénk...
-Rendben 1 óra múlva ott vagyunk-ígérte.
-Oké, szia.-köszöntem el.
-Szia.

Találkozás...

4. Fejezet

Helló újra!
Itt a következő rész...Nagyon köszönöm a 124 oldalmegjelenítést..
Jó olvasást kedveskéim!

~ Lucy ~

Sétáltam a folyosón és egy ajtó bejárata előtt álltam meg ahol nyitva volt az ajtó de nem volt időm benézni mert egy hang hátulról megszólított, hogy ha megmozdulok egy adag vízibombát kapok a nyakamba.....

Lassan megfordultam és így háttal álltam az ajtónak.
-Emma ugye nem akarsz most összevizezni?-mondtam pontosabban kérdeztem tőle.
-Hát nem is tudom...-mondta csibész hangon.
-Mit szeretnél?-kérdeztem.
Elkezdtem hátrálni mert tudtam, hogy úgy se úszom meg.
-Én semmit, tulajdonképpen így is úgy is vizes leszel!-mondta szórakozottan és egy rejtélyes mosoly jelent meg az arcán.
-Mi....Miért??- kérdeztem már kicsit visítva, mert mire ezt kimondtam, kaptam két vízibombát a nyakamba, és a vízipisztollyal is engem célzott.
Olyan gyorsan hátráltam, hogy majdnem hanyatt estem, de ekkor arra eszméltem fel, hogy egy srác karjába kapaszkodok és egy másik srác "ölében" fekszem.
Két másik srác pedig mellettem szakad a röhögéstől.
Csak egy embert ismertem meg azonnal, Connort.... Krissz egyszer mesélt erről a bandáról, és szerinte Connor a leghelyesebb...
Miután a többi fiút is szemügyre vettem rájöttem, hogy a The Vamps karjaiba estem.
Tris karjaiban feküdtem, és James karjába kapaszkodtam.
Kb. egy perc múlva észhez is tértem és feltápászkodtam. Azt hiszem elpirultam és olyan esetlenül álltam ott, hogy...
-Jól vagy?-kérdezte Tris mikor felsegített.
-P...Persze és köszönöm-dadogtam egy sort.
-Hát ez nagy volt...-röhögött tovább a "göndörke", de amikor 4 értetlen szempárral találta szembe magát abbahagyta a röhögést.
-Biztos, hogy jól látok...ti vagytok....-kérdeztem vagy inkább mondtam.
-Igen a The Vamps...Szia James vagyok.
-Tristan.
-Connor de neked csak Con-kacsintott és azt hiszem megint zavarba jöttem.
-Brad.
-Sziasztok Lola vagyok, ja és ő pedig Emma- mutattam a hátam mögé- akit most megölök...
Szaladni akartam de ekkor eszembe jutott egy kérdés, és visszafordultam:
-Tulajdonképpen ti mit kerestek itt?
-John után mi következünk...-mondta Brad nemes egyszerűséggel.
-Szóval ti is felléptek?-kérdeztem meglepetten.
-Igen-válaszolták egyszerre.
-Rendben akkor sziasztok...-kezdtem elköszönni.
-Várj-szólt utánam Tris.
-Igen?-fordultam vissza hozzá.
-Ott leszel a koncerten?
-Még nem tudom elég vízes vagyok-mutattam magamra.
-Szerintem nem is látszik-közölte James.
-Most komolyan srácok....szóval nem látszik-röhögtem el magam-csavarni lehetne a vizet a ruhámból.
-Oké..lebuktam-válaszolta James.-szóval ott leszel?
-Miért, szeretnéd?-szálltam be a hülyülésbe, ha ők tudnak tőlem olyat kérdezni amivel zavarba hoznak, akkor én is tudok.
-Ja, jó lenne- válaszolta. Hát persze, a fiúknál ha szorul a hurok ne ijedj meg csak vedd lazára a figurát.
-Hát majd meglátjuk-kacsintottam és elindultam vissza a koncertre.

Végre egy kis nyugi...vagy mégsem...?!

3. Fejezet

Sziasztok Kedveskéim!
El sem hiszem, hogy 104 oldalmegjelenítésnél tartunk...köszönöm szépen, de a  kommenteket még mindig várom. Pontosan nem tudom, hogy ezentúl milyen rendszerességgel teszek fel új részt, de szerintem olyan hetente, vagy egy héten kétszer.
Jó olvasást!

~ Lucy ~

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Másnap...sokkal vidámabban keltem. Nem remegett a kezem, és ettem is pár falatot. Ma, ahogy az órák közötti szünetekben beszélgettem a csoporttársaimmal, megismertem egy lányt aki nagyon szimpi. Minden óránk megegyezik, úgyhogy elég jól összebarátkoztunk. Megígértem , hogy segítek neki magyarul tanulni, mert valami ismerőse magyar. Krisszel nem sokat találkozunk egy nap, de mindig megvárjuk egymást suli után. El is meséltem neki, hogy ma megismerkedtem Emmával:
-Szia-köszönt, mikor kijött az utolsó órájáról.
-Szia-öleltem meg.
-Na milyen volt ma?-kérdezte.
-Hát a mai nap jó volt-mondtam-és neked?
-Elment egynek-mondta közömbösen.
-Ilyen rossz volt?-kérdeztem ledöbbenve.
-Nem, nem csak a mai nap... nem épp a legjobb napom.
-Értem-nem kérdeztem csak megöletem hátha adok neki egy kis erőt.
Mikor hazaértünk ettünk, majd Krissz elkezdett festeni én meg magyaráztam neki németül de szerintem semmit sem értett belőle. Festett tovább én meg otthagytam és elvonultam a szobámba, bezuhantam az ágyba és 2 perc múlva aludtam is.

*   *   *   *   Krissz szemszöge    *   *   *   *

Ma tulajdonképpen nem volt semmihez se kedvem és ezt szerintem Lola is kiszúrta. Nem kérdezett semmit csak egy öleléssel próbált vigasztalni, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Az óráim összességében nem rosszak, de ma valahogy nem sikerült semmi, ezek után alig vártam, hogy hazaérjünk.

Otthon kajáltam és elkezdtem festeni, aminek Lola szerintem kicsit sem örült. Persze hogy nem az én szobámba festettem hanem a nappaliban, pontosabban a gyönyörű üllőgarnitúrán..XDD

Amikor ezt Lola meglátta enyhén sokkot kapott de nem szólt egy szót sem. Németül hadart nekem egy sort aztán kiment a szobából és egyedül maradtam. Kb. 1,5 óra múlva befejeztem a festést és elindultam, hogy megkeressem Lolát. Elég gyanús volt, hogy 1,5 órán keresztül felém se nézett, nem kérdezte, hogy-hogy állok, nem kérdezte, hogy mikor leszek kész, semmi.

Rövid keresés után megtaláltam Lolát. Lola bealudt a szobájában.

Én is elmentem megfürödni és én is bealudtam.

*   *   *    *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Pár héttel később ...

Nagy a hajtás az egyetemen. Én folyamatosan németül vagy angolul hadarok itthon, Krissz pedig folyamatosan fest, rajzol, tervez. Eleinte szinte minden nap beszélgettünk a szüleinkkel, de most már jó ha egy héten egyszer beszélünk.Most lesz egy hét szünetünk, de az utolsó nap buli nap lesz. Meglepetés fellépő lesz és mi Krisszel úgy döntöttünk mindenképpen elmegyünk még akkor is ha valamilyen minket nem érdeklő fellépő lesz, akkor is az első sorban fogunk ugrálni...igen ez nagyon ránk vall.

Reggel mikor felkeltem és kimentem a konyhába Krissz már az asztalnál ült és valamit éppen tervezgetett. Előtte egy tányér ami tele volt kajával:

-Maradt még nekem is?- kérdeztem kómásan az álmosságtól.

-Persze, ezt neked hagytam..-mondta vidáman.

Itt már sejtettem, hogy valami történt mert Krissznél nincs olyan, hogy egyik nap nagyon depis a másik nap meg mint akit kicseréltek, vagy csak nagyon néha.

-Te mikor keltél?-ültem le mellé reggelizni.

-Nem rég de volt időm reggelit csinálni.

Megettem a reggelimet és elmentem felöltözni. Legalább 3 szett ruhát próbáltam fel  és mutattam meg Krissznek amiből ő kiválasztotta ezt.

A suliban egész nap nagyon meleg volt és vízipuskákkal és vízibombákkal támadták az embereket.Bejelentették, hogy indul a vízi csata az udvaron, de mi inkább a hatalmas előadóban maradtunk, hogy foglalhassuk a helyünket.Álltunk a korlát mellett és vártuk, hogy elkezdődjön a koncert, amiről ugye még nem is tudtunk tulajdonképpen semmit.

Véget ért a csata és özönlött be a rengeteg ember az ajtón...szerencsénk volt, hogy mi már ott álltunk. Mellettünk volt egy ilyen kisebb ajtóféleség ami szerintem valamilyen vészkijáratféleség lehetett de most azon jött be a fellépő. Elkezdték felkonferálni a fellépőt:

-Tehát a színpadon Joooohnn Nneeewmaaaan.

Én nem örültem túlságosan de Krissz igen úgyhogy elindultam egy kicsit sétálni mert nem volt a tornateremben levegő. Sikerült azon az ajtón kisurrannom ahol a fellépők jönnek mennek ki és be. Sétáltam a folyosón és egy ajtó bejárata előtt álltam meg ahol nyitva volt az ajtó de nem volt időm benézni mert egy hang hátulról megszólított, hogy ha megmozdulok egy adag vízibombát kapok a nyakamba.....

Kezdetek...

2. Fejezet 


Sziasztok Drága Olvasók!
Holnap szerettem volna felrakni ezt a részt, de most tudtam meg, hogy holnap nem lesz rá időm. Nem szeretnék kihagyni egy részt sem ezért gondoltam ma rakom fel a 2. részt. Légyszíves kommentbe írjátok le a véleményeteket, mert így nem tudom, hogy egyáltalán tetszik-e ez a blog vagy ha vannak ötletek azt is várom...szóval rajta..és nem is húzom tovább...
Jó olvasást Kedveskéim!

~Lucy~

Reggel 5-kor keltem, felöltöztem,reggeliztem bár nem igazán tudtam enni, pedig anya milyen reggelit csinált nekem...jaj.
Ellenőriztem, hogy megvannak-e a repülőjegyek és a fontos dolgok. Nagy nehezen belenyugodtak apáék, hogy ők nem jönnek velem, vagyis velünk a reptérre. Jövő nyáron úgyis jövünk haza egy kis időre és akkor majd ők hoznak haza minket. Megérkeztek Krisszék és indulhattunk is.
-Nagyon vigyázzatok magatokra...és egymásra...mert kint ti lesztek egymásnak...-szipogta anya.

Apa nem az az érzelgős típus ezért ő csak annyit mondott:
-Talpra esett csajok vagytok...ha együtt maradtok minden rendben lesz.
Először arra gondoltam tisztára mintha egy kaland filmben lennénk a sivatagban, ahol túl kell élnünk valamit, de aztán rá jöttem ez csak a szülői aggódás.
Elindultunk...
Útközben nem nagyon beszélgettünk, szerintem mindenkinek ugyanaz járt e fejében: "1 év múlva".Nagyon elgondolkodhattam mert viszonylag gyorsan odaértünk. Kiszedtük a csomagokat és elindultunk befelé. Fél órát várakoztunk de utána megindult a beszállás és eljött az idő amikor már muszáj volt búcsúzkodni:
-Lányok nagyon vigyázzatok egymásra-mondta Krissz anyukája.
-Így van és ha bármire szükségetek van csak szóljatok...-értett egyet Krissz apukája.
-Rendben - mondtuk egyszerre.
Elindultunk leadni a bőröndöket, utána papírok, átvizsgálás és egyből a repülőn ültünk.
-Nem hiszem el...ez egy álom-mondtam nagy vigyorral és egy nagy sóhajjal az arcomon.
-Tudom, mintha nem is velünk történne..-válaszolta Krissz ő is kettős érzéssel.
A reptéren felszedtük a cuccunkat és fogtunk egy taxit ami a cím alapján egyből a lakásunkhoz vitt minket.
Ahogy beléptünk a lakásba egy kicsit meglepődtem, mert rosszabb állapotú házra számítottunk illetve számítottam.a délután hátralévő részét pakolászással töltöttük. Szükség volt pár dologra a házba de így vasárnap délután tájba már sehova nem volt kedvünk menni este fáradtan feküdtünk le de mégsem aludtam semennyit az éjszaka alatt.



Reggel álmosan ébredtem,lustálkodtam még vagy 20 percet de aztán erőt vettem magamon és elmentem a fürdőszobámba.

Megfürödtem, fogat mostam, felöltöztem. Direkt olyan ruhát választottam ami kicsit kényelmesebb mert ahogy ismerem a rendmániás lakótársamat tuti, hogy egész nap pakolni fogunk, ja és vásárolni ami sajnos az én gyengém. Utálok vásárolni.



A mai napot azzal töltöttük, hogy benéztünk pár....néhány, na jó,...rengeteg boltba....de nem vettünk semmit. A héten tulajdonképpen nem is csináltunk mást csak mászkáltunk, vásároltunk, kipakoltunk, takarítottunk...stb.

MÁSNAP....

Huh..... reggel azt hiszem egy kicsit ideges voltam, tekintve, hogy remegtek a kezeim, és egy falatot sem ettem. Nem is tudom mitől féltem igazán, de szerintem attól, hogy mindent idegennyelven fogok hallani és, hogy vajon elég lesz-e a nyelvtudásom hogy megértsem amit a tanár magyaráz. Nekem cafatokban lógtak az idegeim reggel, még jó, hogy van egy ilyen barátnőm mint Krissz, mert reggel mindent neki kellett megcsinálnia.
 Krissz elkészítette a ruhámat és egy alap sminket és máris indulásra készen voltunk.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Elmondhatom, hogy ma reggel nekem kellett felnőttnek lennem mert Lola olyan volt mint egy 5 éves gyerek, akit etetni, öltöztetni, füröszteni(na jó azt azért nem) kell. Megértem Lolát először is azért, mert a legeslegjobb barátnőm, másodszor azért, mert mindig is az a fajta lány volt, aki minden téren, mindenkinek meg akart felelni, csak a tökéletesre hajtott, harmadszor pedig azért, mert egy kicsit én is félek.

Miután elkészítettem Lolát, magamat is fel kellett öltöztetni...Lolára direkt nem adtam magas sarkút, mert még a végén hasra esik a folyosón az idegességtől, de én nem féltem annyira és szerintem az a cipő nem is annyira magas. Miután tehát én is elkészültem indulhattunk is az egyetemre, gyalog. Még jó, hogy közel van.

Nem hagytam Lolát egyedül sokáig csak míg az óráim tartottak, suli előtt és után is vele voltam.Megkerestük az első előadót ahova Lolának be kellett ülnie előadásra.

Mielőtt beengedtem a hatalmas terembe megöletem:

-Ne aggódj, menni fog!-biztattam de szerintem hatástalan volt.

-Jó, rendben, de asszem' szédülök...-megfordult és bement a terembe.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Halálsápadtan jöttem ki az első óráról. Krisszt meg is ijesztettem rendesen, mert már orvoshoz akart vinni, de nem hagytam, amúgy is jobban lettem a nap végére. Így az első nap szinte semmit nem csináltunk...ellenben Krissz egy Mega méretű festménnyel jött haza.

Indulás..!

'1. Fejezet 


Sziasztok, itt az első rész. Mivel a héten ma, kedden, és szerdán itthon vagyok ezért  naponta rakok fel új részt, de szerintem ez változni fog.Előre bocsánatot kérek, de a The Vamps majd csak a 3-4. rész körül jön be a képbe. Nem igazán tudom hogy milyen hosszúra írjak egy-egy részt ezért megköszönném ha kommentbe leírnátok a véleményeteket.

Nem húzom az időt. Jó olvasást Drága Olvasók!

                                                                                                                          ~ Lucy ~

    *   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Legjobb barátnőmmel, Krisszel most érettségiztünk és úgy nézett ki a dolog egyetemre megyünk.Otthon voltam amikor anya szólt, hogy érkezett egy levelem. Nem bonthattam fel mert Krisszel megbeszéltük, hogy együtt nyitjuk ki. Megérkezett a szokásos rózsaszín utazótáskájával és szokás szerint egymás nyakába ugrottunk...<3 <3

Felmentünk a szobámba és, mint mindig,  zene szólt a telefonon, rádión, tévében, és mindenhol, közben kinyitottuk a borítékot.Mindketten egyszerre néztünk fel de Krissz hamarabb kiáltotta el magát:

-Lola, felvettek.

-Engem is...-mondtam neki.

-Feltudod ezt fogni költözünk külföldre?-kérdezte.

-Nem azt hiszem még nem..-mondtam egy kicsit elszomorodva. Persze hogy örültem annak hogy felvettek de mindent itthon kell hagynom. A családom, a barátaim, a lovaimat, az álmom egy részét.

Krissz megölelt és egy kis lelket öntött belém. Mindketten elmondtuk a szüleinknek és miután kiörültük magunkat visszamentünk a szobámba és folytatódhatott a csajos este.

Tudni kell rólunk, hogy imádjuk a zenét, úgyhogy elkezdtünk zenéket hallgatni, beszélgetni, egymást kisminkelni aminek általában az lett a vége hogy valaki úgy nézett ki mintha bevertek volna neki, és persze tőlünk egyáltalán nem furcsa módon egy-egy jó számra az ágyon ugrálni. Így ment ez egészen 1 óráig amikor a szüleim ránk szóltak hogy most már halkabban. Reggel álmosan ébredtünk, megreggeliztünk de Krissznek menni kellett ezért megbeszéltük hogy elkezdünk lakást keresni.

Pár héttel később...

Már nagyon idegesek voltunk mert csak egy hetünk maradt a repülésig.Sikeresen találtunk lakást az egyetem környékén.

Krisszel mindennap beszéltünk de valahogy csak egyre idegesebbek lettünk.Láttam a szüleimen hogy őket is megviseli ez a költözés, hát még engem.Hétfőn és kedden meglátogattam a barátaimat, elakartam köszönni tőlük.Szerdán anyával vásárolni voltunk, csütörtökön elmentem mamáékhoz tőlük is elköszöntem, pénteken már az utolsó dolgaimat pakoltam be a bőröndökbe.

*   *   *   *   Krissz szemszöge *   *   *   *

A héten már nagyon ideges voltam, mindent elfelejtettem és szétszórt voltam nagyon. Voltam elköszönni a családtagjaimnál de a legtöbb időt Ricsivel és Kingával töltöttem. Ők az unokatestvéreim...Ricsi 17 éves, Kinga pedig 22. Megígértették velem hogy vigyázok magamra és hogy mindenképpen hívom őket. Mamáéktól is elbúcsúzkodtam de náluk nem időztem sokat, a szüleimtől meg még minek úgy is ők visznek ki a reptérre holnap.

Végül utolsó nap még beszéltem Lolával hogy biztos mindent bepakolt-e de csak röhögés lett a vége.

Holnap indul a gépünk...<3 <3

Prológus

Krissz és Lola a világ két legidiótább barátnője. Képesek bármire ha arról van szó....és tökéletesen kiegészítik egymást.
Mindketten 19 évesek és most vannak túl az érettségin.
Mindketten tele vannak álmokkal és tervekkel.
Krissz Peterson a világ legtehetségesebb rajzolója és festője. Rengeteg önbizalma van és nem fél senkinek odamondani a tutit.
Krissz Moore akit mindenki csak Lolának hív gyerekkora óta foglalkozik lovakkal. Mindenkinek meg akar felelni és az érzéseiről nem mindig tud beszélni.
Éppen ezért vannak meg ketten olyan jól. Nem véletlen mondják hogy  az ellentétek vonzzák egymást.
S mi történik ha a két lány belecsöppen egy Nagyváros életébe...amit ráadásul 4 srác és rajongóik is bonyolítanak?