2014. december 29., hétfő

Közös nap

6. Fejezet

Sziasztok...! :) :)

Nagyon nagyon sok kihagyás után újra itt vagyok! Nagyon nagyon nagyon sajnálom!
De a jó hír az, hogy itt vagyok és tele vagyok ötletekkel!
Itt a leges leges legjobb barátnőm blogja, nézzetek be:
http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/
Lucy

Miután letettem Jamest, még adtam magamnak 10 percet de aztán muszáj voltam felkelni mert még maradt 50 percem, hogy reggelit készítsek, összepakoljak, ja és Krissz még nem is tudja.



*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   * 


Még aludtam, amikor Lola berontott a szobámba.
-Krissz kelj fel- húzta el a sötételőt - Hallod? Van kerek 47 perced, hogy elkészülj, plusz segíts összepakolni.
-Miért hova megyünk?-kérdeztem miközben a fejemre húztam a takarót.
-Mi nem megyünk sehova, a Vamps jön ide-mosolygott Lola.


*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *


Miután elkészítettem a reggelit, összepakoltunk és én elrohantam zuhanyozni. Felöltöztem és kiválasztottam ezt a lazább viseletet:

Hallottam, hogy csengetnek, de már Krissz lement kinyitni az ajtót.
-Sziasztok- köszönt Krissz.
- Hello - köszöntek egyszerre.
Mire én lementem a fiúk már a nappaliban ültek és Krisszel beszélgettek.
-Sziasztok- köszöntem nagy vigyorral.
-Szia vizeske- pattant fel James, megölelt majd visszaült. Körbe ölelgettem a többieket és leültünk enni.
-Nagyon jó lett a kaja, Lola- mondta Tris.
-Honnan tudod, hogy én főztem?
-Öhhmm...Krissz mondta- nézett Krisszre.
-Á értem és köszönöm. Szóval srácok hova megyünk ma?
-Ahova szeretnétek- mondta Brad.
-Nekünk mindegy-válaszolt helyettem is Krissz.
-Oké, mi lenne ha most itthon maradnánk és este elmennénk bowlingozni?-javasoltam.
-Rendben- egyeztek bele a fiúk.
-És akkor most mit csinálunk?- kérdezte Connor.
-Nézzünk filmet!-kiáltott fel Krissz.
-Naná! És mit nézzünk?- kérdezte megint Connor.
-Úhhh...mondjuk... Felhők fölött 3 méterrel?
-Jöhet- felelte Con.

Film nézés közben a fiúk vagy nagyon el voltak a motorokkal meg a fiús jelenetekkel, vagy hőbörögtek a romantikus jeleneteknél. De végül csak vége lett a filmnek.

 Jót beszélgettünk és utána elindultunk bowlingozni. Mint kiderült egyikünk sem tud bowlingozni. Míg Brad és Tris megpróbáltak játszani,és mini versenyt rendeztek egymás között, addig Krissz, Con, James és én leültünk egy asztalhoz.Teljes csöndben ültünk egymással szemben, én Krissz mellett, a két fiú szintén egymás mellett és néztük egymást és a két versengő srácot.Témánk már nem volt mert az egész napot együtt töltöttük.
Végül Connor törte meg a csendet:
-Egész jól elvannak a srácok, még a végén kiderül, hogy tudnak bowlingozni.
-Szerintem ez valami titkos, rejtett képességük.- vigyorgott Krissz.
-Ja, lehet- vágtuk rá egyszerre James-sel.

Mikor Brad és Tris megunta a versengést, leültek az asztalunkhoz. Tris mellém ült, Brad pedig odazsúfolódott Connor és James mellé.
-Mizu?- kérdezte Tris hozzánk fordulva.
-Semmi, láttuk jól elvoltatok. Tudtok játszani?- kérdeztem Tris-hez fordulva.
-Csak egy kicsit! Miért te tudsz?
-Nem, egyáltalán, kicsit sem, abszolút nem!-nevettem fel.
-Na persze...tudom, hogy tudsz, mindenki tud!- nevetett.- Na gyere már!
-Nem Tris, nem akarok, mert NEM TUDOK!-magyaráztam ismét.
Már az egész asztal rajtunk röhögött.
-Na Lola gyerünk már, ne legyél már ilyen.- noszogatott barátnőm, majd szó szerint lelökött a székről. Tris "elkapott" és egyenesen a bowling pályához húzott.
-Nahh kész vagy veszíteni...?- nézett egyenesen a szemembe Tris.
-Nem akartam játszani, de ide rángattál, ezek után nehogy azt hidd, hogy hagylak nyerni!
-Legyen!- kacsintott.

Egész szurkoló táborunk alakult ki végül. Tris-nek szurkolt Brad, nekem pedig a többiek.
- Gyerünk Lola ne hagyd magad!- biztatott Con.
Az én drága barátnőmnek kicsit más a stílusa: - Krissz ha veszíteni mersz, tuti kinyírlak és egy hétig te mosogatsz!
- Mi?!!- fordultam hátra.
-Semmi, csak NYERD MEG!- biztatott.
- Rendben!- néztem rá furán.

Az utolsót gurítottam...és ez még változtathatott az álláson...
-Figyelj Lola, ne aggódj, semmi nem változik ha most veszítesz...- nézett rám gonoszul.
-Tudom...- válaszoltam cukormázasan.

Az utolsó pillanatban, az utolsó gurításban, és az utolsó lehetőségnél... végül...nem sikerült megnyernem...! Én és az én lehetetlen álmaim!














2 megjegyzés: