Találkozás...

4. Fejezet

Helló újra!
Itt a következő rész...Nagyon köszönöm a 124 oldalmegjelenítést..
Jó olvasást kedveskéim!

~ Lucy ~

Sétáltam a folyosón és egy ajtó bejárata előtt álltam meg ahol nyitva volt az ajtó de nem volt időm benézni mert egy hang hátulról megszólított, hogy ha megmozdulok egy adag vízibombát kapok a nyakamba.....

Lassan megfordultam és így háttal álltam az ajtónak.
-Emma ugye nem akarsz most összevizezni?-mondtam pontosabban kérdeztem tőle.
-Hát nem is tudom...-mondta csibész hangon.
-Mit szeretnél?-kérdeztem.
Elkezdtem hátrálni mert tudtam, hogy úgy se úszom meg.
-Én semmit, tulajdonképpen így is úgy is vizes leszel!-mondta szórakozottan és egy rejtélyes mosoly jelent meg az arcán.
-Mi....Miért??- kérdeztem már kicsit visítva, mert mire ezt kimondtam, kaptam két vízibombát a nyakamba, és a vízipisztollyal is engem célzott.
Olyan gyorsan hátráltam, hogy majdnem hanyatt estem, de ekkor arra eszméltem fel, hogy egy srác karjába kapaszkodok és egy másik srác "ölében" fekszem.
Két másik srác pedig mellettem szakad a röhögéstől.
Csak egy embert ismertem meg azonnal, Connort.... Krissz egyszer mesélt erről a bandáról, és szerinte Connor a leghelyesebb...
Miután a többi fiút is szemügyre vettem rájöttem, hogy a The Vamps karjaiba estem.
Tris karjaiban feküdtem, és James karjába kapaszkodtam.
Kb. egy perc múlva észhez is tértem és feltápászkodtam. Azt hiszem elpirultam és olyan esetlenül álltam ott, hogy...
-Jól vagy?-kérdezte Tris mikor felsegített.
-P...Persze és köszönöm-dadogtam egy sort.
-Hát ez nagy volt...-röhögött tovább a "göndörke", de amikor 4 értetlen szempárral találta szembe magát abbahagyta a röhögést.
-Biztos, hogy jól látok...ti vagytok....-kérdeztem vagy inkább mondtam.
-Igen a The Vamps...Szia James vagyok.
-Tristan.
-Connor de neked csak Con-kacsintott és azt hiszem megint zavarba jöttem.
-Brad.
-Sziasztok Lola vagyok, ja és ő pedig Emma- mutattam a hátam mögé- akit most megölök...
Szaladni akartam de ekkor eszembe jutott egy kérdés, és visszafordultam:
-Tulajdonképpen ti mit kerestek itt?
-John után mi következünk...-mondta Brad nemes egyszerűséggel.
-Szóval ti is felléptek?-kérdeztem meglepetten.
-Igen-válaszolták egyszerre.
-Rendben akkor sziasztok...-kezdtem elköszönni.
-Várj-szólt utánam Tris.
-Igen?-fordultam vissza hozzá.
-Ott leszel a koncerten?
-Még nem tudom elég vízes vagyok-mutattam magamra.
-Szerintem nem is látszik-közölte James.
-Most komolyan srácok....szóval nem látszik-röhögtem el magam-csavarni lehetne a vizet a ruhámból.
-Oké..lebuktam-válaszolta James.-szóval ott leszel?
-Miért, szeretnéd?-szálltam be a hülyülésbe, ha ők tudnak tőlem olyat kérdezni amivel zavarba hoznak, akkor én is tudok.
-Ja, jó lenne- válaszolta. Hát persze, a fiúknál ha szorul a hurok ne ijedj meg csak vedd lazára a figurát.
-Hát majd meglátjuk-kacsintottam és elindultam vissza a koncertre.

Végre egy kis nyugi...vagy mégsem...?!

3. Fejezet

Sziasztok Kedveskéim!
El sem hiszem, hogy 104 oldalmegjelenítésnél tartunk...köszönöm szépen, de a  kommenteket még mindig várom. Pontosan nem tudom, hogy ezentúl milyen rendszerességgel teszek fel új részt, de szerintem olyan hetente, vagy egy héten kétszer.
Jó olvasást!

~ Lucy ~

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Másnap...sokkal vidámabban keltem. Nem remegett a kezem, és ettem is pár falatot. Ma, ahogy az órák közötti szünetekben beszélgettem a csoporttársaimmal, megismertem egy lányt aki nagyon szimpi. Minden óránk megegyezik, úgyhogy elég jól összebarátkoztunk. Megígértem , hogy segítek neki magyarul tanulni, mert valami ismerőse magyar. Krisszel nem sokat találkozunk egy nap, de mindig megvárjuk egymást suli után. El is meséltem neki, hogy ma megismerkedtem Emmával:
-Szia-köszönt, mikor kijött az utolsó órájáról.
-Szia-öleltem meg.
-Na milyen volt ma?-kérdezte.
-Hát a mai nap jó volt-mondtam-és neked?
-Elment egynek-mondta közömbösen.
-Ilyen rossz volt?-kérdeztem ledöbbenve.
-Nem, nem csak a mai nap... nem épp a legjobb napom.
-Értem-nem kérdeztem csak megöletem hátha adok neki egy kis erőt.
Mikor hazaértünk ettünk, majd Krissz elkezdett festeni én meg magyaráztam neki németül de szerintem semmit sem értett belőle. Festett tovább én meg otthagytam és elvonultam a szobámba, bezuhantam az ágyba és 2 perc múlva aludtam is.

*   *   *   *   Krissz szemszöge    *   *   *   *

Ma tulajdonképpen nem volt semmihez se kedvem és ezt szerintem Lola is kiszúrta. Nem kérdezett semmit csak egy öleléssel próbált vigasztalni, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Az óráim összességében nem rosszak, de ma valahogy nem sikerült semmi, ezek után alig vártam, hogy hazaérjünk.

Otthon kajáltam és elkezdtem festeni, aminek Lola szerintem kicsit sem örült. Persze hogy nem az én szobámba festettem hanem a nappaliban, pontosabban a gyönyörű üllőgarnitúrán..XDD

Amikor ezt Lola meglátta enyhén sokkot kapott de nem szólt egy szót sem. Németül hadart nekem egy sort aztán kiment a szobából és egyedül maradtam. Kb. 1,5 óra múlva befejeztem a festést és elindultam, hogy megkeressem Lolát. Elég gyanús volt, hogy 1,5 órán keresztül felém se nézett, nem kérdezte, hogy-hogy állok, nem kérdezte, hogy mikor leszek kész, semmi.

Rövid keresés után megtaláltam Lolát. Lola bealudt a szobájában.

Én is elmentem megfürödni és én is bealudtam.

*   *   *    *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Pár héttel később ...

Nagy a hajtás az egyetemen. Én folyamatosan németül vagy angolul hadarok itthon, Krissz pedig folyamatosan fest, rajzol, tervez. Eleinte szinte minden nap beszélgettünk a szüleinkkel, de most már jó ha egy héten egyszer beszélünk.Most lesz egy hét szünetünk, de az utolsó nap buli nap lesz. Meglepetés fellépő lesz és mi Krisszel úgy döntöttünk mindenképpen elmegyünk még akkor is ha valamilyen minket nem érdeklő fellépő lesz, akkor is az első sorban fogunk ugrálni...igen ez nagyon ránk vall.

Reggel mikor felkeltem és kimentem a konyhába Krissz már az asztalnál ült és valamit éppen tervezgetett. Előtte egy tányér ami tele volt kajával:

-Maradt még nekem is?- kérdeztem kómásan az álmosságtól.

-Persze, ezt neked hagytam..-mondta vidáman.

Itt már sejtettem, hogy valami történt mert Krissznél nincs olyan, hogy egyik nap nagyon depis a másik nap meg mint akit kicseréltek, vagy csak nagyon néha.

-Te mikor keltél?-ültem le mellé reggelizni.

-Nem rég de volt időm reggelit csinálni.

Megettem a reggelimet és elmentem felöltözni. Legalább 3 szett ruhát próbáltam fel  és mutattam meg Krissznek amiből ő kiválasztotta ezt.

A suliban egész nap nagyon meleg volt és vízipuskákkal és vízibombákkal támadták az embereket.Bejelentették, hogy indul a vízi csata az udvaron, de mi inkább a hatalmas előadóban maradtunk, hogy foglalhassuk a helyünket.Álltunk a korlát mellett és vártuk, hogy elkezdődjön a koncert, amiről ugye még nem is tudtunk tulajdonképpen semmit.

Véget ért a csata és özönlött be a rengeteg ember az ajtón...szerencsénk volt, hogy mi már ott álltunk. Mellettünk volt egy ilyen kisebb ajtóféleség ami szerintem valamilyen vészkijáratféleség lehetett de most azon jött be a fellépő. Elkezdték felkonferálni a fellépőt:

-Tehát a színpadon Joooohnn Nneeewmaaaan.

Én nem örültem túlságosan de Krissz igen úgyhogy elindultam egy kicsit sétálni mert nem volt a tornateremben levegő. Sikerült azon az ajtón kisurrannom ahol a fellépők jönnek mennek ki és be. Sétáltam a folyosón és egy ajtó bejárata előtt álltam meg ahol nyitva volt az ajtó de nem volt időm benézni mert egy hang hátulról megszólított, hogy ha megmozdulok egy adag vízibombát kapok a nyakamba.....

Kezdetek...

2. Fejezet 


Sziasztok Drága Olvasók!
Holnap szerettem volna felrakni ezt a részt, de most tudtam meg, hogy holnap nem lesz rá időm. Nem szeretnék kihagyni egy részt sem ezért gondoltam ma rakom fel a 2. részt. Légyszíves kommentbe írjátok le a véleményeteket, mert így nem tudom, hogy egyáltalán tetszik-e ez a blog vagy ha vannak ötletek azt is várom...szóval rajta..és nem is húzom tovább...
Jó olvasást Kedveskéim!

~Lucy~

Reggel 5-kor keltem, felöltöztem,reggeliztem bár nem igazán tudtam enni, pedig anya milyen reggelit csinált nekem...jaj.
Ellenőriztem, hogy megvannak-e a repülőjegyek és a fontos dolgok. Nagy nehezen belenyugodtak apáék, hogy ők nem jönnek velem, vagyis velünk a reptérre. Jövő nyáron úgyis jövünk haza egy kis időre és akkor majd ők hoznak haza minket. Megérkeztek Krisszék és indulhattunk is.
-Nagyon vigyázzatok magatokra...és egymásra...mert kint ti lesztek egymásnak...-szipogta anya.

Apa nem az az érzelgős típus ezért ő csak annyit mondott:
-Talpra esett csajok vagytok...ha együtt maradtok minden rendben lesz.
Először arra gondoltam tisztára mintha egy kaland filmben lennénk a sivatagban, ahol túl kell élnünk valamit, de aztán rá jöttem ez csak a szülői aggódás.
Elindultunk...
Útközben nem nagyon beszélgettünk, szerintem mindenkinek ugyanaz járt e fejében: "1 év múlva".Nagyon elgondolkodhattam mert viszonylag gyorsan odaértünk. Kiszedtük a csomagokat és elindultunk befelé. Fél órát várakoztunk de utána megindult a beszállás és eljött az idő amikor már muszáj volt búcsúzkodni:
-Lányok nagyon vigyázzatok egymásra-mondta Krissz anyukája.
-Így van és ha bármire szükségetek van csak szóljatok...-értett egyet Krissz apukája.
-Rendben - mondtuk egyszerre.
Elindultunk leadni a bőröndöket, utána papírok, átvizsgálás és egyből a repülőn ültünk.
-Nem hiszem el...ez egy álom-mondtam nagy vigyorral és egy nagy sóhajjal az arcomon.
-Tudom, mintha nem is velünk történne..-válaszolta Krissz ő is kettős érzéssel.
A reptéren felszedtük a cuccunkat és fogtunk egy taxit ami a cím alapján egyből a lakásunkhoz vitt minket.
Ahogy beléptünk a lakásba egy kicsit meglepődtem, mert rosszabb állapotú házra számítottunk illetve számítottam.a délután hátralévő részét pakolászással töltöttük. Szükség volt pár dologra a házba de így vasárnap délután tájba már sehova nem volt kedvünk menni este fáradtan feküdtünk le de mégsem aludtam semennyit az éjszaka alatt.



Reggel álmosan ébredtem,lustálkodtam még vagy 20 percet de aztán erőt vettem magamon és elmentem a fürdőszobámba.

Megfürödtem, fogat mostam, felöltöztem. Direkt olyan ruhát választottam ami kicsit kényelmesebb mert ahogy ismerem a rendmániás lakótársamat tuti, hogy egész nap pakolni fogunk, ja és vásárolni ami sajnos az én gyengém. Utálok vásárolni.



A mai napot azzal töltöttük, hogy benéztünk pár....néhány, na jó,...rengeteg boltba....de nem vettünk semmit. A héten tulajdonképpen nem is csináltunk mást csak mászkáltunk, vásároltunk, kipakoltunk, takarítottunk...stb.

MÁSNAP....

Huh..... reggel azt hiszem egy kicsit ideges voltam, tekintve, hogy remegtek a kezeim, és egy falatot sem ettem. Nem is tudom mitől féltem igazán, de szerintem attól, hogy mindent idegennyelven fogok hallani és, hogy vajon elég lesz-e a nyelvtudásom hogy megértsem amit a tanár magyaráz. Nekem cafatokban lógtak az idegeim reggel, még jó, hogy van egy ilyen barátnőm mint Krissz, mert reggel mindent neki kellett megcsinálnia.
 Krissz elkészítette a ruhámat és egy alap sminket és máris indulásra készen voltunk.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Elmondhatom, hogy ma reggel nekem kellett felnőttnek lennem mert Lola olyan volt mint egy 5 éves gyerek, akit etetni, öltöztetni, füröszteni(na jó azt azért nem) kell. Megértem Lolát először is azért, mert a legeslegjobb barátnőm, másodszor azért, mert mindig is az a fajta lány volt, aki minden téren, mindenkinek meg akart felelni, csak a tökéletesre hajtott, harmadszor pedig azért, mert egy kicsit én is félek.

Miután elkészítettem Lolát, magamat is fel kellett öltöztetni...Lolára direkt nem adtam magas sarkút, mert még a végén hasra esik a folyosón az idegességtől, de én nem féltem annyira és szerintem az a cipő nem is annyira magas. Miután tehát én is elkészültem indulhattunk is az egyetemre, gyalog. Még jó, hogy közel van.

Nem hagytam Lolát egyedül sokáig csak míg az óráim tartottak, suli előtt és után is vele voltam.Megkerestük az első előadót ahova Lolának be kellett ülnie előadásra.

Mielőtt beengedtem a hatalmas terembe megöletem:

-Ne aggódj, menni fog!-biztattam de szerintem hatástalan volt.

-Jó, rendben, de asszem' szédülök...-megfordult és bement a terembe.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Halálsápadtan jöttem ki az első óráról. Krisszt meg is ijesztettem rendesen, mert már orvoshoz akart vinni, de nem hagytam, amúgy is jobban lettem a nap végére. Így az első nap szinte semmit nem csináltunk...ellenben Krissz egy Mega méretű festménnyel jött haza.

Indulás..!

'1. Fejezet 


Sziasztok, itt az első rész. Mivel a héten ma, kedden, és szerdán itthon vagyok ezért  naponta rakok fel új részt, de szerintem ez változni fog.Előre bocsánatot kérek, de a The Vamps majd csak a 3-4. rész körül jön be a képbe. Nem igazán tudom hogy milyen hosszúra írjak egy-egy részt ezért megköszönném ha kommentbe leírnátok a véleményeteket.

Nem húzom az időt. Jó olvasást Drága Olvasók!

                                                                                                                          ~ Lucy ~

    *   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Legjobb barátnőmmel, Krisszel most érettségiztünk és úgy nézett ki a dolog egyetemre megyünk.Otthon voltam amikor anya szólt, hogy érkezett egy levelem. Nem bonthattam fel mert Krisszel megbeszéltük, hogy együtt nyitjuk ki. Megérkezett a szokásos rózsaszín utazótáskájával és szokás szerint egymás nyakába ugrottunk...<3 <3

Felmentünk a szobámba és, mint mindig,  zene szólt a telefonon, rádión, tévében, és mindenhol, közben kinyitottuk a borítékot.Mindketten egyszerre néztünk fel de Krissz hamarabb kiáltotta el magát:

-Lola, felvettek.

-Engem is...-mondtam neki.

-Feltudod ezt fogni költözünk külföldre?-kérdezte.

-Nem azt hiszem még nem..-mondtam egy kicsit elszomorodva. Persze hogy örültem annak hogy felvettek de mindent itthon kell hagynom. A családom, a barátaim, a lovaimat, az álmom egy részét.

Krissz megölelt és egy kis lelket öntött belém. Mindketten elmondtuk a szüleinknek és miután kiörültük magunkat visszamentünk a szobámba és folytatódhatott a csajos este.

Tudni kell rólunk, hogy imádjuk a zenét, úgyhogy elkezdtünk zenéket hallgatni, beszélgetni, egymást kisminkelni aminek általában az lett a vége hogy valaki úgy nézett ki mintha bevertek volna neki, és persze tőlünk egyáltalán nem furcsa módon egy-egy jó számra az ágyon ugrálni. Így ment ez egészen 1 óráig amikor a szüleim ránk szóltak hogy most már halkabban. Reggel álmosan ébredtünk, megreggeliztünk de Krissznek menni kellett ezért megbeszéltük hogy elkezdünk lakást keresni.

Pár héttel később...

Már nagyon idegesek voltunk mert csak egy hetünk maradt a repülésig.Sikeresen találtunk lakást az egyetem környékén.

Krisszel mindennap beszéltünk de valahogy csak egyre idegesebbek lettünk.Láttam a szüleimen hogy őket is megviseli ez a költözés, hát még engem.Hétfőn és kedden meglátogattam a barátaimat, elakartam köszönni tőlük.Szerdán anyával vásárolni voltunk, csütörtökön elmentem mamáékhoz tőlük is elköszöntem, pénteken már az utolsó dolgaimat pakoltam be a bőröndökbe.

*   *   *   *   Krissz szemszöge *   *   *   *

A héten már nagyon ideges voltam, mindent elfelejtettem és szétszórt voltam nagyon. Voltam elköszönni a családtagjaimnál de a legtöbb időt Ricsivel és Kingával töltöttem. Ők az unokatestvéreim...Ricsi 17 éves, Kinga pedig 22. Megígértették velem hogy vigyázok magamra és hogy mindenképpen hívom őket. Mamáéktól is elbúcsúzkodtam de náluk nem időztem sokat, a szüleimtől meg még minek úgy is ők visznek ki a reptérre holnap.

Végül utolsó nap még beszéltem Lolával hogy biztos mindent bepakolt-e de csak röhögés lett a vége.

Holnap indul a gépünk...<3 <3

Prológus

Krissz és Lola a világ két legidiótább barátnője. Képesek bármire ha arról van szó....és tökéletesen kiegészítik egymást.
Mindketten 19 évesek és most vannak túl az érettségin.
Mindketten tele vannak álmokkal és tervekkel.
Krissz Peterson a világ legtehetségesebb rajzolója és festője. Rengeteg önbizalma van és nem fél senkinek odamondani a tutit.
Krissz Moore akit mindenki csak Lolának hív gyerekkora óta foglalkozik lovakkal. Mindenkinek meg akar felelni és az érzéseiről nem mindig tud beszélni.
Éppen ezért vannak meg ketten olyan jól. Nem véletlen mondják hogy  az ellentétek vonzzák egymást.
S mi történik ha a két lány belecsöppen egy Nagyváros életébe...amit ráadásul 4 srác és rajongóik is bonyolítanak?