Kezdetek...

2. Fejezet 


Sziasztok Drága Olvasók!
Holnap szerettem volna felrakni ezt a részt, de most tudtam meg, hogy holnap nem lesz rá időm. Nem szeretnék kihagyni egy részt sem ezért gondoltam ma rakom fel a 2. részt. Légyszíves kommentbe írjátok le a véleményeteket, mert így nem tudom, hogy egyáltalán tetszik-e ez a blog vagy ha vannak ötletek azt is várom...szóval rajta..és nem is húzom tovább...
Jó olvasást Kedveskéim!

~Lucy~

Reggel 5-kor keltem, felöltöztem,reggeliztem bár nem igazán tudtam enni, pedig anya milyen reggelit csinált nekem...jaj.
Ellenőriztem, hogy megvannak-e a repülőjegyek és a fontos dolgok. Nagy nehezen belenyugodtak apáék, hogy ők nem jönnek velem, vagyis velünk a reptérre. Jövő nyáron úgyis jövünk haza egy kis időre és akkor majd ők hoznak haza minket. Megérkeztek Krisszék és indulhattunk is.
-Nagyon vigyázzatok magatokra...és egymásra...mert kint ti lesztek egymásnak...-szipogta anya.

Apa nem az az érzelgős típus ezért ő csak annyit mondott:
-Talpra esett csajok vagytok...ha együtt maradtok minden rendben lesz.
Először arra gondoltam tisztára mintha egy kaland filmben lennénk a sivatagban, ahol túl kell élnünk valamit, de aztán rá jöttem ez csak a szülői aggódás.
Elindultunk...
Útközben nem nagyon beszélgettünk, szerintem mindenkinek ugyanaz járt e fejében: "1 év múlva".Nagyon elgondolkodhattam mert viszonylag gyorsan odaértünk. Kiszedtük a csomagokat és elindultunk befelé. Fél órát várakoztunk de utána megindult a beszállás és eljött az idő amikor már muszáj volt búcsúzkodni:
-Lányok nagyon vigyázzatok egymásra-mondta Krissz anyukája.
-Így van és ha bármire szükségetek van csak szóljatok...-értett egyet Krissz apukája.
-Rendben - mondtuk egyszerre.
Elindultunk leadni a bőröndöket, utána papírok, átvizsgálás és egyből a repülőn ültünk.
-Nem hiszem el...ez egy álom-mondtam nagy vigyorral és egy nagy sóhajjal az arcomon.
-Tudom, mintha nem is velünk történne..-válaszolta Krissz ő is kettős érzéssel.
A reptéren felszedtük a cuccunkat és fogtunk egy taxit ami a cím alapján egyből a lakásunkhoz vitt minket.
Ahogy beléptünk a lakásba egy kicsit meglepődtem, mert rosszabb állapotú házra számítottunk illetve számítottam.a délután hátralévő részét pakolászással töltöttük. Szükség volt pár dologra a házba de így vasárnap délután tájba már sehova nem volt kedvünk menni este fáradtan feküdtünk le de mégsem aludtam semennyit az éjszaka alatt.



Reggel álmosan ébredtem,lustálkodtam még vagy 20 percet de aztán erőt vettem magamon és elmentem a fürdőszobámba.

Megfürödtem, fogat mostam, felöltöztem. Direkt olyan ruhát választottam ami kicsit kényelmesebb mert ahogy ismerem a rendmániás lakótársamat tuti, hogy egész nap pakolni fogunk, ja és vásárolni ami sajnos az én gyengém. Utálok vásárolni.



A mai napot azzal töltöttük, hogy benéztünk pár....néhány, na jó,...rengeteg boltba....de nem vettünk semmit. A héten tulajdonképpen nem is csináltunk mást csak mászkáltunk, vásároltunk, kipakoltunk, takarítottunk...stb.

MÁSNAP....

Huh..... reggel azt hiszem egy kicsit ideges voltam, tekintve, hogy remegtek a kezeim, és egy falatot sem ettem. Nem is tudom mitől féltem igazán, de szerintem attól, hogy mindent idegennyelven fogok hallani és, hogy vajon elég lesz-e a nyelvtudásom hogy megértsem amit a tanár magyaráz. Nekem cafatokban lógtak az idegeim reggel, még jó, hogy van egy ilyen barátnőm mint Krissz, mert reggel mindent neki kellett megcsinálnia.
 Krissz elkészítette a ruhámat és egy alap sminket és máris indulásra készen voltunk.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Elmondhatom, hogy ma reggel nekem kellett felnőttnek lennem mert Lola olyan volt mint egy 5 éves gyerek, akit etetni, öltöztetni, füröszteni(na jó azt azért nem) kell. Megértem Lolát először is azért, mert a legeslegjobb barátnőm, másodszor azért, mert mindig is az a fajta lány volt, aki minden téren, mindenkinek meg akart felelni, csak a tökéletesre hajtott, harmadszor pedig azért, mert egy kicsit én is félek.

Miután elkészítettem Lolát, magamat is fel kellett öltöztetni...Lolára direkt nem adtam magas sarkút, mert még a végén hasra esik a folyosón az idegességtől, de én nem féltem annyira és szerintem az a cipő nem is annyira magas. Miután tehát én is elkészültem indulhattunk is az egyetemre, gyalog. Még jó, hogy közel van.

Nem hagytam Lolát egyedül sokáig csak míg az óráim tartottak, suli előtt és után is vele voltam.Megkerestük az első előadót ahova Lolának be kellett ülnie előadásra.

Mielőtt beengedtem a hatalmas terembe megöletem:

-Ne aggódj, menni fog!-biztattam de szerintem hatástalan volt.

-Jó, rendben, de asszem' szédülök...-megfordult és bement a terembe.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Halálsápadtan jöttem ki az első óráról. Krisszt meg is ijesztettem rendesen, mert már orvoshoz akart vinni, de nem hagytam, amúgy is jobban lettem a nap végére. Így az első nap szinte semmit nem csináltunk...ellenben Krissz egy Mega méretű festménnyel jött haza.