Végre egy kis nyugi...vagy mégsem...?!

3. Fejezet

Sziasztok Kedveskéim!
El sem hiszem, hogy 104 oldalmegjelenítésnél tartunk...köszönöm szépen, de a  kommenteket még mindig várom. Pontosan nem tudom, hogy ezentúl milyen rendszerességgel teszek fel új részt, de szerintem olyan hetente, vagy egy héten kétszer.
Jó olvasást!

~ Lucy ~

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Másnap...sokkal vidámabban keltem. Nem remegett a kezem, és ettem is pár falatot. Ma, ahogy az órák közötti szünetekben beszélgettem a csoporttársaimmal, megismertem egy lányt aki nagyon szimpi. Minden óránk megegyezik, úgyhogy elég jól összebarátkoztunk. Megígértem , hogy segítek neki magyarul tanulni, mert valami ismerőse magyar. Krisszel nem sokat találkozunk egy nap, de mindig megvárjuk egymást suli után. El is meséltem neki, hogy ma megismerkedtem Emmával:
-Szia-köszönt, mikor kijött az utolsó órájáról.
-Szia-öleltem meg.
-Na milyen volt ma?-kérdezte.
-Hát a mai nap jó volt-mondtam-és neked?
-Elment egynek-mondta közömbösen.
-Ilyen rossz volt?-kérdeztem ledöbbenve.
-Nem, nem csak a mai nap... nem épp a legjobb napom.
-Értem-nem kérdeztem csak megöletem hátha adok neki egy kis erőt.
Mikor hazaértünk ettünk, majd Krissz elkezdett festeni én meg magyaráztam neki németül de szerintem semmit sem értett belőle. Festett tovább én meg otthagytam és elvonultam a szobámba, bezuhantam az ágyba és 2 perc múlva aludtam is.

*   *   *   *   Krissz szemszöge    *   *   *   *

Ma tulajdonképpen nem volt semmihez se kedvem és ezt szerintem Lola is kiszúrta. Nem kérdezett semmit csak egy öleléssel próbált vigasztalni, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Az óráim összességében nem rosszak, de ma valahogy nem sikerült semmi, ezek után alig vártam, hogy hazaérjünk.

Otthon kajáltam és elkezdtem festeni, aminek Lola szerintem kicsit sem örült. Persze hogy nem az én szobámba festettem hanem a nappaliban, pontosabban a gyönyörű üllőgarnitúrán..XDD

Amikor ezt Lola meglátta enyhén sokkot kapott de nem szólt egy szót sem. Németül hadart nekem egy sort aztán kiment a szobából és egyedül maradtam. Kb. 1,5 óra múlva befejeztem a festést és elindultam, hogy megkeressem Lolát. Elég gyanús volt, hogy 1,5 órán keresztül felém se nézett, nem kérdezte, hogy-hogy állok, nem kérdezte, hogy mikor leszek kész, semmi.

Rövid keresés után megtaláltam Lolát. Lola bealudt a szobájában.

Én is elmentem megfürödni és én is bealudtam.

*   *   *    *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Pár héttel később ...

Nagy a hajtás az egyetemen. Én folyamatosan németül vagy angolul hadarok itthon, Krissz pedig folyamatosan fest, rajzol, tervez. Eleinte szinte minden nap beszélgettünk a szüleinkkel, de most már jó ha egy héten egyszer beszélünk.Most lesz egy hét szünetünk, de az utolsó nap buli nap lesz. Meglepetés fellépő lesz és mi Krisszel úgy döntöttünk mindenképpen elmegyünk még akkor is ha valamilyen minket nem érdeklő fellépő lesz, akkor is az első sorban fogunk ugrálni...igen ez nagyon ránk vall.

Reggel mikor felkeltem és kimentem a konyhába Krissz már az asztalnál ült és valamit éppen tervezgetett. Előtte egy tányér ami tele volt kajával:

-Maradt még nekem is?- kérdeztem kómásan az álmosságtól.

-Persze, ezt neked hagytam..-mondta vidáman.

Itt már sejtettem, hogy valami történt mert Krissznél nincs olyan, hogy egyik nap nagyon depis a másik nap meg mint akit kicseréltek, vagy csak nagyon néha.

-Te mikor keltél?-ültem le mellé reggelizni.

-Nem rég de volt időm reggelit csinálni.

Megettem a reggelimet és elmentem felöltözni. Legalább 3 szett ruhát próbáltam fel  és mutattam meg Krissznek amiből ő kiválasztotta ezt.

A suliban egész nap nagyon meleg volt és vízipuskákkal és vízibombákkal támadták az embereket.Bejelentették, hogy indul a vízi csata az udvaron, de mi inkább a hatalmas előadóban maradtunk, hogy foglalhassuk a helyünket.Álltunk a korlát mellett és vártuk, hogy elkezdődjön a koncert, amiről ugye még nem is tudtunk tulajdonképpen semmit.

Véget ért a csata és özönlött be a rengeteg ember az ajtón...szerencsénk volt, hogy mi már ott álltunk. Mellettünk volt egy ilyen kisebb ajtóféleség ami szerintem valamilyen vészkijáratféleség lehetett de most azon jött be a fellépő. Elkezdték felkonferálni a fellépőt:

-Tehát a színpadon Joooohnn Nneeewmaaaan.

Én nem örültem túlságosan de Krissz igen úgyhogy elindultam egy kicsit sétálni mert nem volt a tornateremben levegő. Sikerült azon az ajtón kisurrannom ahol a fellépők jönnek mennek ki és be. Sétáltam a folyosón és egy ajtó bejárata előtt álltam meg ahol nyitva volt az ajtó de nem volt időm benézni mert egy hang hátulról megszólított, hogy ha megmozdulok egy adag vízibombát kapok a nyakamba.....