A mozi

10. Fejezet 

Sziasztok! Újra itt vagyok, és ahogyan megígértem, itt a következő fejezet! Ez a rész most valahogy nagyon rövid lett, mert így a félév zárásnál elég kevés időm marad a blogolásra, de igyekszem!
Lehet már unalmas, hogy mindig kirakom, de ha valaki még nem látta volna, akkor itt az egyik kedvenc blogom linkje: http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/
Jó Olvasást!

Lucy

Ahogy ígérte James 8:56-kor csengetett be. Kimentem és kinyitottam az ajtót.

-Szia - mosolyogtam, és teljesen kinyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni. Először nem válaszolt csak közelebb jött. Közelebb hajolt és megcsókolt azután köszönt:

- Szia - vigyorgott de meg mindig csak egy centi valasztott el minket.

- Ez lassan a szokásoddá válik - mondtam neki.

- Mi? - játszotta az ártatlant.

- Tudod te! Gyere beljebb! - invizáltam be, s közben magamban a pillangóimmal veszekedtem.

Behívtam Jamest a konyhába és leültettem a kanapéra, majd én is az ölébe ültem.

- Na és mit csinálunk ma? - kérdeztem akkora lendülettel, hogy James is meglepődött.

- Hát arra gondoltam, megnézhetnénk valami filmet. - nézett rám félénken. 

- Rendben - vágtam rá vigyorogva 

- Szuper, mehetünk - kezdett el feltápászkodni James, csak azt elfelejtette, hogy az ölében ülök, ezért a földön kötöttem ki.

- James! - nyavalyogtam. - Nee márr! - röhögtem már saját magamon.

- Bocsi - hajolt le hozzám és bocsánatkérően megcsókolt.

- Talán megbocsátok! - válaszoltam miután felsegített.

- Akkor mehetünk?! - kérdezte és mondta egyszerre.

- Nem mehetek el így moziba! - mondtam.

- Most miért? Szerintem nagyon csinos vagy! - mondta.

- Jajj persze! Ez olyan pasia szöveg! Maradj itt én addig átöltözöm meg ilyenek! - mondtam neki.

- Lola, komolyan nem engedsz be, ha öltözöl?- nézett rám furcsán.

- De beenged - vágta rá a hátam mögött Krissz.

- Na jó, legyen! - mondtam és behúztam Jamest a szobámba. - Amúgy te mióta állsz az ajtóban?

- Egy ideje - vágott grimaszos mosolyt.

Bementem Jamessel a szobámba, és drága barátom azonnal meg is találta az ágyamat és kényelembe helyezte magát!

- Csak nyugodtan! - mondtam neki.- Helyezd kényelembe magad.

- Nem vagyok szégyenlős! - válaszolt.

- Azt látom! - röhögtem.

Elővettem a ruhámat: 

James stílusosan, félig elfordulva végig nézte, ahogyan átöltözöm, majd míg kifésülöm a hajam. Amikor a sminkemhez értem odaültem hozzá az ágyra, nehogy egyedül érezze magát, James pedig átkarolta a derekamat, míg én sminkeltem.
Mikor mindennel végeztem, elindulhattunk a moziba.

Valami szuperhősös cuccot néztünk, amit James választott, már a címére sem emlékszem, de legközelebb ha moziba megyünk tuti, hogy valami sírós filmet fogunk nézni. 

Amikor hazaértünk, James csak az ajtóig kísért, kaptam egy csókot majd, bementem. Krissz nem volt sehol, pedig mindenhová benéztem. Üzenet nem várt az asztalon, szóval egy kicsit megijedtem. Felhívtam Krisszt, hogy merre van: 
- Szia - szólt bele a teefonba.
- Aggódnom kéne? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Nem, nyugi csak Connorral vagyok. - mondta.
- TE? CONNORRAL? - kérdeztem elképedve. - MI?
- Mit nem értesz azon Lola, hogy Connornál vagyok, majd megyek.
- Öhmmm... - próbáltam a sokkból visszajönni a való világba de nem nagyon jött össze végül sikerült kinyögnöm annyit. - Rendben, majd jössz. Szia.
- Szia - köszönt ő is.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Letettem a telefont, Connor pedig a szoba másik végéből rám nézett:

- Nahh... mit mondott Lola?

- Semmit, csak megkérdezte aggódjon e? 

- Kéne? - kérdezte Connor.

- Ja nem, csak elfelejtettem szólni, hogy átjövök, és egy kicsit lesokkoltam. - mondtam vigyorogva.

- Szegény Lola - vigyorgott Connor is.

 Igazából rájöttem, hogy Connor tök jó fej. Egész délután beszélgettünk, filmet néztünk, zenét hallgattunk, és még Connor is gitározott meg énekelt nekem.

Jó volt a délután, egy kicsit kikapcsolt, de késő délután úgy döntöttem hazamegyek, mert Lolának biztos lesz egy pár kérdése.

Korán reggel

9. Fejezet 

BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK

Sziasztok Drága Olvasók! Elsősorban Nagyon Boldog Békés Újévet szeretnék kívánni Mindenkinek! És ahogyan egyik barátnőm is mondta, Jó Blogokban, Kommentekben Gazdag Újévet kívánok! Remélem jól telt a szilveszter estétek, mindenki jól van és kibulizta magát!Azt is  remélem, hogy van időtök és némi energiátok egy kis olvasásra, így 2015 második estéjén!

Szokás szerint kirakom legjobb barátnőm blogját, nézzetek be: http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/

De most hoztam egy másik blogot, amit szintén egy nagyon jó barátnőm ír, nézzetek be ide is ha van kedvetek: http://alicegeorga.blogspot.hu/2014_05_01_archive.html

Nem is húzom tovább az időt, még egyszer BUÉK Mindenkinek és Jó Olvasást!

Lucy

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Este letettem a telefont, elmentem megfürödni, majd lefeküdtem aludni. Legalább 5 percig bámultam a plafont, és képtelen voltam elhinni, hogy RANDIZNI megyek Jamessel. Nem is volt időm azon gondolkodni, hogy mit vegyek fel... habár azt sem tudtam hová megyünk.

Békésen aludtam, amikor arra ébredtem fel, valamikor hajnalok hajnalán, hogy valaki "bebújt" mellém az ágyba. Annyira megrémültem, hogy szó szerint leestem az ágyról.


- James, te mi a francot csinálsz? - kérdeztem.
-Nyugi, csak én vagyok, mondtam, hogy jövök hatra! - magyarázta.
Ránéztem az órára. és 5:56- ot mutatott.
- Azt nem mondtad, hogy hajnal 6-ra jössz. - mondtam neki álmosan és elindultam vissza az ágyamba.
- Bocsi, legközelebb szólok - suttogta a fülembe, miután kényelmesen vissza helyezkedtem az ágyamba.
- Ahjj, James... - és vissza is aludtam.

*   *   *   *   James szemszöge   *   *   *   *

- Ahjj James... - morogta, és visszaaludt.

Azt terveztem, hogy kiviszem Lolát egy gyönyörű rétre, és megnézzük a napfelkeltét, de nem volt szívem felébreszteni. Annyira romantikus terv volt, de majd máskor. Sajnos ma már nem tudok vele találkozni mert 10-tól próbánk lesz 4-től meg koncert szóval mennem kell fél nyolc körül. Beállítottam a telefonom fél nyolcra és én is elaludtam Lolával.

Hangosan megszólalt a telefonom ébresztője.

- Lola, kelj föl! Lola! - suttogtam a fülébe - Llloooollaaa.

- Mondd! - nem nyitotta ki a szemét csak halkan suttogott. - Hány óra van?

- Fél nyolc! Mennem kell! - mondtam

- Ne menj még! 

- De muszáj, próbánk lesz, aztán meg koncertünk! Muszáj mennem! - mondtam és elkezdtem kimászni az ágyából. Lola megrántotta a kezem és visszarántott az ágyba, úgy, hogy majdnem ráestem.

- Bocs, hogy nem mentünk sehova - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Semmi baj, ez sem volt borzalmas, sőt egész jó volt - mosolyogtam rá.

Megcsókoltam Lolát, majd elindultam kifelé az ajtón.

- Puszilom a fiúkat! - kiáltott utánam.

- Megmondom. - kiáltottam vissza.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Miután elment James, és itt hagyott a tomboló pillangóimmal, nem tudtam visszaaludni, ezért felkeltem. Krissz még sehol, gondolom alszik. Csináltam magamnak reggelit,  leültem a gépem elé, és beszéltem a szüleimmel.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Miután James vagy tízezerszer hívott fel, kimentem és beengedtem az ajtón.

- Mi a francot csinálsz itt hatkor? - kérdeztem egy enyhén ingerülten.

- Lolához jöttem - lépett be az ajtón.

- Akkor miért nem őt hívod fel, idióta?

- Mert akkor már nem meglepetés. - magyarázta - amúgy bocsi.

- Ahhh, semmi baj, menj be Lolához, ismered a járást, még alszik. - mondtam neki.

Láttam, hogy James bemegy Lola szobájába, én meg visszamentem a saját szobámba. Visszafeküdtem, a jó kis ágyamba, és vissza aludtam. Mikor felébredtem ránéztem az órára 9:10-et mutatott. Kimentem a konyhába, ami össze van nyitva a nappalinkkal, és látom, hogy Lola a gép előtt ül.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Jó reggelt, hogy aludtál? - kérdezett vissza.

- Ez most komoly kérdés Lola? - néztem rá morcosan.

- Miért mi van, mi bajod van? 

- Komoly?- kaptam fel a vizet.

- Mi? - értetlenkedett. - Mi van? James a baj?

- Igen James a baj.

- Mi van vele? - nézett rám nagy kerek szemekkel.

- Nem mesélte, hogy jött be? - kérdeztem sokat sejtetően.

- Nem! Hogy? - kérdezett vissza. - Úh tényleg Jamesnak nincs is kulcsa, felébresztett?

- Talált süllyedt... - mondtam neki.

- Bocsi! Akkor ezért vagy ilyen morcos! - esett le neki a szitu. Hát igen az én legjobb barátnőm nem  kicsit szőke kívül belül, de nem tudok rá haragudni.

- Igen ezért vagyok ilyen morcos, senki nem szereti, ha hajnalban ok nélkül felébresztik....

- Igazad van...tudod, hogy megijesztett James, leestem az ágyról - nevetett.

Aztán végül én is megadtam magam, nem tudtam tovább morcos lenni. Végig hallgattam amíg Lola elmeséli a reggeli történéseket és vele együtt nevettem.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Délután 2 körül járt az idő, és annyira halálosan unatkoztam, hogy küldtem egy SMS-t Trisnek.

" Ha van egy kis szüneted próba közben, hívj fel, unatkozok!" 

X.O.X.O   LoLa.

Kb 6 percet vártam, amikor megszólalt a telefonom, és váratlanul nem az hívott akire számítottam.

James keresett:

- Ha unatkozol, mi lenne ha engem hívnál fel? - kérdezte köszönés nélkül.

- Neked is Szia! - mondtam kicsit felhúzva magam.

- Szia! - mondta sértődötten.

- Mi baj van szupersztár? - kérdeztem sóhajtva.

- Az a baj, hogy unatkozol és Trisnek írsz üzit, hogy beszélgetni akarsz, és nem a pasidnak! - mondta tettetett sértődéssel. Igazán nem volt szándékos de kiröhögtem...

- Ez nem vicces vizeske...

- Igazad van, egy cseppet sem - vettem halál komolyra a figurát, de végül Jamesből is kitört a röhögés.

- Nah most, hogy ezt megbeszéltük, beszélhetek végre Trissel? - kérdeztem kedvesen.

- Nem! - vágta rá tök keményen, és egy percig el is hittem, amit mondd, de sajnos hallottam, ahogy a vonal másik végén halkan elmosolyodik. Öreg hiba.

- Rendben, akkor ha így játszunk, akkor veled sem beszélek! - ahogy ezt kimondtam, kinyomtam a telefont is.

2 másodperc múlva csörgött a telefonom, és James hívott. Ahogy gondoltam, túlságosan kiszámítható pasim van. Felvettem a telefont, és köszönés nélkül beleszóltam:

- Nem is tudom felvegyem- e... - mondtam iróniával.

- Már mindegy felvetted.. - nevetett gonoszul.

- Ahhj tényleg... - mondtam

- Szőkeség.... - gúnyolódott.

- Hagyjál...

- Most mennem kell, vége a szünetnek... reggel átmegyek!

- Komolyan? És egész pontosan mikor, csak hogy szegény Krisszt  ne ébresztgessük... és én se ijedjek halálra - mondtam nevetve.

- Olyan kilenc körül, puszi megyek - és hallottam, hogy puszit küldd a telefon másik oldaláról.

- Szia! - és én is küldtem neki egy puszit. 

  

Telefon

8. Fejezet

Sziasztok! Újra itt vagyok. Igazából nem sok mindent tudok mondani, jó olvasást!

                                                             Lucy

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Miután otthagytam Jamest, és Lolát a lakásban, fogalmam sincs mi történhetett köztük, de ahogy ismerem legjobb barátnőmet, tuti, hogy elmeséli.

Az első bolt felé vettem az irányt. és mindenképpen teljes szett ruhákat akartam venni. Kiegészítőkkel, cipővel meg mindennel, nem csak egy nadrágot vagy ilyeneket. Kiválasztottam egy sportosabb viseletet, és egy színesebb, elegánsabb viseletet:

Miután ilyen jó cuccokat vásároltam, haza indultam. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy valamit biztos neki kell majd adnom Lolának. Úgy döntöttem nagylelkű leszek: neki adom a napszemcsit, neki úgyis jobban állna.

Hazaértem. 

Lolát a szobájában találtam, és épp tanult valamit.

- Szia Lola, hazaértem - köszöntem, amikor benéztem a szobájába.

- Szia, na mutasd mit vettél? - ragyogott fel az arca.

- Ahj, sejtettem. - sóhajtottam - vettem egy színes szoknyát, fehér atléta szerű felső résszel. Vettem hozzá nyakláncot, cipőt, táskát, karkötőt, és egy napszemcsit.

És ezen kívül vettem, egy sportosabb cuccokat.

- Uuuhhhh.... ez a napszemcsi nagyon jól néz ki - vigyorgott - Add nekem. Lécci, lécci, lécci, léééééééééééééccccccccccccccccccciiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. - vinnyogott.

- Rendben, csak hagyd abba. - mondtam neki.

- Szuper.

- Na, de most te mesélj, mi történt közted és James között? És ne mondd, hogy semmi, mert úgy sem hiszem el... - néztem rá szigorúan.

- Jó, nem mondom, hogy semmi, mert igazából nagyon is sok minden történt ma köztünk Jamessal. - vigyorgott.

- Ahhj tudtam, ti összejöttetek... - nevetettem.

- Nem, várj már, még nem.... elhívott randizni. - nézett rám.

- Naneeee?!!!

- DEEEEEEE... - visított. - És megcsókolt.

- Komolyan? - néztem rá ledöbbenve.

- Igen, komolyan. - vigyorgott Lola, látszott rajta, hogy nagyon boldog, szerintem szereti Jamest.

- Na jó, hagylak tanulni, vagy bármit is csinálni.- öleltem meg Lolát.

- Köszi - ölelt vissza.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Miután Krissz kiment a szobából, megcsörrent a telefonom. Arra számítottam, hogy James az, de nem Tris hívott.

- Hallo - köszöntem a telefonba mikor felvettem.

- Szia Lola, hallom Jamessel voltál reggel, hogy álltok? - kérdezi teljesen komolyan.

- Köszi, hogy kérdezed, szerintem egész jól állunk, elhívott randizni.

- Nahh az nagyon jó, komolyan örülök nektek. - mondta őszintén.

- Köszönjük, és te merre voltál reggel? - kérdeztem szimplán csak érdeklődésből.

- Átmentem Carolinehoz. - mondta büszkén.

- Caroline a te.... a te...? - dadogtam, mert nem tudtam ki is ő.

- Caroline a barátnőm... - mondta egyszerűen.

- Nem is mondtad, hogy van barátnőd, gratulálok. - mondtam őszintén.

- Köszönjük...bocs de mennem kell, próbálni majd felhívlak. Szia - köszönt el.

- Szia, jó munkát. - köszöntem el én is.

Miután letettem a telefont, még tanultam egy kicsit, aztán észrevettem, hogy már egészen este lett, ezért kimentem megnézni Krisszt. Krissz a szobájában épp belemerült egy festménybe, amikor beleléptem.

- Szia Krissz, mit csinálsz? - kérdeztem tőle.

- Csak festek, de mindjárt abbahagyom. - nézett rám.

- Rendben, addig én csinálok vacsit. - vigyorogtam rá, majd kijöttem a szobából és megcsináltam a vacsorát. 

Krissz mikor befejezte a festést, kijött vacsorázni. Leült az asztalhoz és ő is enni kezdett. Míg ettün, Krissz megkérdezte.

- Mikor mész holnap a randira?

- Még nem tudom, majd vacsi után felhívom Jamest. - mondtam neki.

- Nem is mondta, hogy mit fogtok csinálni vagy ilyenek? - nézett rám kérdőn.

- Nem.

- Akkor tényleg hívd fel. - mondta.

- Jó. - befejeztem a reggeli, felálltam az asztaltól és a mosogatóba tettem a tányéromat. - Elmosogatnál légyszíves? 

- Persze, menj telefonálj. - mosolyodott el barátnőm.

Bementem a szobámba, és felhívtam Jamest.

- Szia cica. - köszönt a telefonba.

- Új becenevem van? Mióta vagyok cica? - kérdeztem.

- Mióta igent mondtál... - mondta büszkén.

- James ez úgy hangzott mintha a kezemet kérted volna meg, de ne hívj így, nem tetszik.- mondtam neki gúnyolódva.

- Ahogy akarod hercegnőm...

- Ahjjj James, hagyjuk.... mit csinálunk holnap?

- Titok - mondta nagyon cukin.

- De mikorra jössz? - kérdeztem.

- Hatra ott vagyok. - mondta.

- Rendben, akkor holnap. - köszöntem el.

- Akkor holnap.

Elmentem megfürödni, majd visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Legalább 5 percig bámultam a plafont és Jamesen gondolkodtam, felidéztem az első csókunkat, és azon agyaltam, hogy hihetetlen, hogy holnap reggel Jamessal RANDIZNI megyek. Az összes pillangóm életre kelt a hasamban, és egy 1000 W-os mosollyal aludtam el.

Első csókunk :)

7. Fejezet

Sziasztok Drága Olvasók! Egyre gyarapszik az oldallátogatások száma! Köszönöm szépen! De ha írnátok kommenteket, akkor még jobb lenne, tudnám mit szeretnétek, mit találtok jónak, és mit rossznak. A leges legjobb barátnőm is ír egy blogot, nézzetek be ha van kedvetek:
http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/

Lucy

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Miután tegnap hazaértünk a bowlingozásból, bezuhantunk az ágyba, és elaludtunk. Most először  álmodtam éjjel Jamesről, de a legjobb résznél sajnos felébredtem.

 Reggel miutén felébredtem, megnéztem Krisszt, de még aludt. Gondoltam csinálok egy kis reggelit, ezért összedobtam egy kis omlettet, csináltam szendvicseket is, és kiraktam az asztalra a müzlit is.

- Jó reggelt - köszönt valaki a hátam mögött.

- Jó reggelt - köszöntem vissza de nem fordultam hátra, azt hittem Krissz az.

- Jobban kellene figyelned ki jön-megy a konyhában! - Ijedten megfordultam és megláttam Jamest ahogy a konyhaajtóból felém sétált.

- Szia! - köszöntem vigyorogva. James megállt előttem és a szemembe nézett.

- Szia!-mondta olyan cukisággal amit nem sok mindenki tudna még csak utánozni sem.

- Mit keresel itt? - kérdeztem egy kissé zavarban.

- Csak látni akartalak, ja és nálam van a kulcsod! - pörgette meg a kulcsot az ujján.

- Hát, mint látod szupersztár, reggelente  reggelit készítek, és várom Krisszt, hogy felébredjen. - néztem Jamesre aki meglepően közel állt hozzám. - Nem akarsz velünk tartani egy reggelire? -vigyorogtam.

James egyre közelebb hajolt, tudtam, hogy meg akar csókolni de még nem hagytam magam.

- Ez egy reggeli meghívás, vizeske?- hajolt még közelebb. 

- Igen az - hajoltam én is közelebb.

Kb. 2 cm volt közöttünk, amikor a hátunk mögött valaki megköszörülte a torkát:

Hirtelen szétrebbentünk, és Krisszre néztünk:

- Hello Krissz, csináltam reggelit. Éhes vagy? - mosolyogtam rá.

- Jó reggelt, bocs ha zavarok. - vigyorgott Krissz.

- Nem, nem zavarsz, én csak visszahoztam Lolának a kulcsot. - magyarázkodott James.

- Na srácok, én most megyek, felöltözök, és kb. 10 perc múlva jövök enni, ha lehet addigra fejezzétek be amit elkezdtetek, vagy menjetek szobára. - röhögött.

- Haha nagyon vicces Krissz. - kiáltottam Krissz után.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *    *   *   *

Reggel álmosan ébredtem, mert egész este Connorral beszélgettem, és rájöttem egész jó fej. Ébredés után hallottam, hogy Lola tesz-vesz a konyhában. Gondoltam pihenek még egy kicsit különben segítenem kell. Legalább 15 percet feküdtem még, amikor már muszáj volt felkelni. Kisétáltam a konyhába, és láttam, hogy itt van James, ami önmagában furcsa, de a másik dolog, hogy majdnem megcsókolta Lolát. Nem akartam végig nézni a részleteket, ezért gyorsan megköszörültem a torkomat. Végül ott hagytam Lolát, Jamessel, hogy hadd fejezzék be amit elkezdtek, én pedig visszamentem a szobámba felöltözni. Közben írt Connor:

• Connor: Jó reggelt!
• Krissz:   Jó reggelt! Mizu nálatok? 
• Connor: Próbálom elérni a fiúkat, de senki nem veszi fel! Azt tudom, hogy Brad a mamájával                  találkozik, mert tegnap szólt róla. Azt is sejtem, hogy Tris a barátnőjéhez ment, de                      hogy James hova ment fogalmam sincs.
• Krissz:   Én asszem' sejtem merre van James!
• Connor: Tippelj! 
• Krissz:   A nappalinkban Lolával! =D =D
• Connor: Mi??!!!!
• Krissz:   Reggel arra mentem ki a konyhába, hogy Lola és James "majdnem" csókolózik.
• Connor: Nane!! Ezek tuti összejöttek!
• Krissz:   Sztem is! =D  :)

Miután beszéltem Connorral visszamentem a konyhába. Lola és James már az asztalnál ettek.

- Sziasztok, mi a kaja? - kérdeztem vigyorogva.

- Már csak szendvics és müzli, mert az omletett felfaltam. - dicsekedett James.

- Jó a szendvics is - mondtam.

Megreggeliztem és elmentem vásárolni. Kértem Lolát is, hogy jöjjön velem, de azt mondta, hogy nem hagyhatja ott Jamest.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Krissz elment vásárolni, James pedig épp indulni készült. Már az ajtóhoz sétáltunk amikor James hirtelen visszafordult, én pedig nem reagáltam időben, ezért összeütköztünk, James átkarolta a derekamat és a fülemhez hajolt.

- Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk valahova? - suttogta a fülembe.

- Ez most egy randi, szupersztár? - kérdeztem vigyorogva.

- Igen, az, van kedved? 

- Igen van - mosolyogtam vissza.

- Fantasztikus. - hajolt közelebb, közelebb és közelebb végül megcsókolt. Az összes pillangó életre kelt a hasamban. Hihetetlen volt.

Közös nap

6. Fejezet

Sziasztok...! :) :)
Nagyon nagyon sok kihagyás után újra itt vagyok! Nagyon nagyon nagyon sajnálom!
De a jó hír az, hogy itt vagyok és tele vagyok ötletekkel!
Itt a leges leges legjobb barátnőm blogja, nézzetek be:
http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/

Lucy

Miután letettem Jamest, még adtam magamnak 10 percet de aztán muszáj voltam felkelni mert még maradt 50 percem, hogy reggelit készítsek, összepakoljak, ja és Krissz még nem is tudja.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   * 

Még aludtam, amikor Lola berontott a szobámba.

-Krissz kelj fel- húzta el a sötételőt - Hallod? Van kerek 47 perced, hogy elkészülj, plusz segíts összepakolni.

-Miért hova megyünk?-kérdeztem miközben a fejemre húztam a takarót.

-Mi nem megyünk sehova, a Vamps jön ide-mosolygott Lola.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Miután elkészítettem a reggelit, összepakoltunk és én elrohantam zuhanyozni. Felöltöztem és kiválasztottam ezt a lazább viseletet:

Hallottam, hogy csengetnek, de már Krissz lement kinyitni az ajtót.

-Sziasztok- köszönt Krissz.

- Hello - köszöntek egyszerre.

Mire én lementem a fiúk már a nappaliban ültek és Krisszel beszélgettek.

-Sziasztok- köszöntem nagy vigyorral.

-Szia vizeske- pattant fel James, megölelt majd visszaült. Körbe ölelgettem a többieket és leültünk enni.

-Nagyon jó lett a kaja, Lola- mondta Tris.

-Honnan tudod, hogy én főztem?

-Öhhmm...Krissz mondta- nézett Krisszre.

-Á értem és köszönöm. Szóval srácok hova megyünk ma?

-Ahova szeretnétek- mondta Brad.

-Nekünk mindegy-válaszolt helyettem is Krissz.

-Oké, mi lenne ha most itthon maradnánk és este elmennénk bowlingozni?-javasoltam.

-Rendben- egyeztek bele a fiúk.

-És akkor most mit csinálunk?- kérdezte Connor.

-Nézzünk filmet!-kiáltott fel Krissz.

-Naná! És mit nézzünk?- kérdezte megint Connor.

-Úhhh...mondjuk... Felhők fölött 3 méterrel?

-Jöhet- felelte Con.

Film nézés közben a fiúk vagy nagyon el voltak a motorokkal meg a fiús jelenetekkel, vagy hőbörögtek a romantikus jeleneteknél. De végül csak vége lett a filmnek.

 Jót beszélgettünk és utána elindultunk bowlingozni. Mint kiderült egyikünk sem tud bowlingozni. Míg Brad és Tris megpróbáltak játszani,és mini versenyt rendeztek egymás között, addig Krissz, Con, James és én leültünk egy asztalhoz.Teljes csöndben ültünk egymással szemben, én Krissz mellett, a két fiú szintén egymás mellett és néztük egymást és a két versengő srácot.Témánk már nem volt mert az egész napot együtt töltöttük.
Végül Connor törte meg a csendet:
-Egész jól elvannak a srácok, még a végén kiderül, hogy tudnak bowlingozni.
-Szerintem ez valami titkos, rejtett képességük.- vigyorgott Krissz.
-Ja, lehet- vágtuk rá egyszerre James-sel.

Mikor Brad és Tris megunta a versengést, leültek az asztalunkhoz. Tris mellém ült, Brad pedig odazsúfolódott Connor és James mellé.
-Mizu?- kérdezte Tris hozzánk fordulva.
-Semmi, láttuk jól elvoltatok. Tudtok játszani?- kérdeztem Tris-hez fordulva.
-Csak egy kicsit! Miért te tudsz?
-Nem, egyáltalán, kicsit sem, abszolút nem!-nevettem fel.
-Na persze...tudom, hogy tudsz, mindenki tud!- nevetett.- Na gyere már!
-Nem Tris, nem akarok, mert NEM TUDOK!-magyaráztam ismét.
Már az egész asztal rajtunk röhögött.
-Na Lola gyerünk már, ne legyél már ilyen.- noszogatott barátnőm, majd szó szerint lelökött a székről. Tris "elkapott" és egyenesen a bowling pályához húzott.
-Nahh kész vagy veszíteni...?- nézett egyenesen a szemembe Tris.
-Nem akartam játszani, de ide rángattál, ezek után nehogy azt hidd, hogy hagylak nyerni!
-Legyen!- kacsintott.

Egész szurkoló táborunk alakult ki végül. Tris-nek szurkolt Brad, nekem pedig a többiek.
- Gyerünk Lola ne hagyd magad!- biztatott Con.
Az én drága barátnőmnek kicsit más a stílusa: - Krissz ha veszíteni mersz, tuti kinyírlak és egy hétig te mosogatsz!
- Mi?!!- fordultam hátra.
-Semmi, csak NYERD MEG!- biztatott.
- Rendben!- néztem rá furán.

Az utolsót gurítottam...és ez még változtathatott az álláson...
-Figyelj Lola, ne aggódj, semmi nem változik ha most veszítesz...- nézett rám gonoszul.
-Tudom...- válaszoltam cukormázasan.

Az utolsó pillanatban, az utolsó gurításban, és az utolsó lehetőségnél... végül...nem sikerült megnyernem...! Én és az én lehetetlen álmaim!

Bemutatkozás

5. Fejezet

Sziasztok Drága Olvasók!
Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt új rész, de most hozok kettőt egymás után...
Jó Olvasást!
                                                                                                                                              Lucy
Elindultam vissza a tornaterembe Emmával. Rögtön el akartam mesélni Krissznek de annyira énekelt meg táncolt az első sorban, hogy mire előre  tolongtam, John már az utolsó számot énekelte. Krissz még nem is tudta, hogy itt lesz a The Vamps is.
Mikor John levonult a színpadról, felkonferáltak a Vamps-et. A srácok beszaladtak, legjobb barátnőm csak visított és egy levakarhatatlan mosollyal virult a feje.
Miközben a fiúk elkezdtek énekelni találkozott a tekintetem James-sal és a szám végén míg Brad dumált, odajött hozzám és nagyon aranyosan kijelentette:
-Ha van kedved koncert után gyere vissza ugyanoda!
-Majd meglátjuk-mondtam mosolyogva, de közben azon gondolkoztam, hogy melyik lány mondana erre nemet.
Eközben naná, hogy mindenki minket nézett.... Jajj.. És én utálom a feltünést. Gyorsan elhessegettem Jamest..közben éreztem magamon Krissz szúrós tekintetét de nem néztem oda.
A fiúk befejezték a koncertet és levonultak a színpadról. Tudtam, hogy lesz egy jó kis beszélgetésem Krisszel. Megvártuk míg mi is ki tudunk menni,Krissz végig engem figyelt de nem néztem rá mert tudtam, hogy képes a terem közepén megállítani és kiszedni belőlem az igazat.
Az ajtónál kifelé mentünk amikor valaki megfogta a csuklómat és visszarántott...kisebb szívrohamot kaptam...de nem számít:
-Ne haragudj ha James egy kicsit bunkó volt, nincs kedved visszajönni ugyanoda, és tényleg ne haragudj...!- nézett rám Tris bocsánatkérő kiskutyaszemekkel.
-Semmi baj, James nagyon is normális volt, és most, hogy kérdezed lenne kedvem visszamenni ugyanoda... - még beakartam fejezni a mondatomat de Tristan félbeszakított.
-Jó akkor megnyugodtam...tudod James hajlamos a bunkóságra de hidd el ha megismered kedvelni fogod...- mondta egy kicsit kevésbé zavarban.
-Nagyon köszönöm, hogy foglalkozol velem, de szerintem most menj mert az a csapat lány erre fele jön...nem tudom szeretnél e órákig fotózkodni...vagy inkább jösz velem...?-kérdeztem.
-Szeretem a rajongóinkat, de most téged választalak...
-Csak most?-kérdeztem hülyéskedve.
- Nem, mindig...- megfordult és elindult visszafele. Megvártam míg eltűnik az ajtóban majd megfordultam és Krisszel találtam szembe magamat.

*   *   *  Krissz szemszöge   *   *  *

Fogalmam sincs mi történt míg Lola elment "sétálni",de egyre furcsább dolgok történnek. Lola megvárta míg Tristan eltűnt az ajtóban majd megfordult és végre először a szemembe nézett.
-Szóval...mi is történt pontosan?-kérdeztem.
-Na jó egy kis magyarázatra szorul a helyzet de most nincs időm elmagyarázni...annyi a lényeg, hogy "összefutottam" a The Vamps-sal.-magyarázkodott Lola.
-Aha...értem, de akkor valamit nagyon jól csinálsz ha csak úgy összefutottál a The Vamps-sal...megtaníthatnád, amúgy is sok van már a számládon. Először is megígérted, hogy megtanítod nekem, hogy hogyan kell ránézéssel bekötni a cipődet, most ez... Hogy hogyan kell
"összefutni" hírességekkel?
-Rendben...ígérem de most mennünk kell.- mondta Lolíta.
-Ja indulni kéne haza...-még be sem fejeztem a mondatot Lola közbe vágott.
-Max szeretnél hazamenni, de nem fogsz..-Lola elkezdett magával húzni egy ideig próbáltam szabadulni de nem volt esélyem, így inkább mentem utána.

*  *  * Lola szemszöge  *  *  *

Odaértünk, majd bekopogtam... csak nem törhetek rá a sztárokra csak úgy. Szinte azonnal nyílt az ajtó és James állt előttem.Mikor meglátott egy elégedett vigyor jelent meg az arcán.
-Sziasztok-köszönt.
-Helló-köszöntünk, majd beengedett minket.
-Szóval srácok bemutatom Krisszt, a legjobb barátnőmet-mutattam Krisszre.
-Sziasztok-integetett Krissz.
-Szia Krissz-köszöntek egyszerre.
Beszélgetni kezdtünk de nekünk lassan indulnunk kellett ezért lassan búcsúzkodni kezdtünk.
-Hát srácok nekünk mennünk kell-kezdtem lassan készülődni.
-Jó rendben  nekünk is lassan mennünk kell, de jó lett volna egy kicsit több időt veletek tölteni-mondta James miközben Con bólogatott.
-De arik vagytok...ha gondoljátok jövőhéten szabadok vagyunk-mondta Krissz.
-Jó akkor jövő héten megkeresünk titeket-mondta James.
Számot cseréltünk aztán elindultunk haza. Otthon Krisszel leültünk a laptop elé és beszéltünk a szüleinkkel majd töviről-hegyire átbeszéltük a mai napot. Fantasztikus nap volt.

Másnap reggel hála istennek nem kellett korán kelni és sietni sem kellett sehova.
-Jó reggelt!-köszöntem mikor kiértem a konyhába.
-Jó reggelt, hogy aludtál?-kérdezte.
-Köszi asszem jól, és te?-kérdeztem vissza én is.
-Én fantasztikusan aludtam...-vigyorgott.
-Krissz, mi történt?-kérdeztem gyanakodva.
-Hát semmi...-mondta.
-Biztos? Biztos hogy nem történt semmi?-gyanakodtam tovább.
-Nem tényleg nem , de én olyan szépet álmodtam-mondta.
-Akkor jó, megnyugodtam , amúgy te nem is szoktál álmodni...hogy-hogy most igen?-kérdeztem.
-Hát ez most csak úgy jött...-magyarázta.
-Ja jó, és mit csinálunk ma?-érdeklődtem.
-Hát mivel ma szombat van, ezért mit szólnál hozzá ha lazulnánk?!
-Okés, akkor mit szólnál hozzá ha megnéznénk Emmát?-vetettem fel az ötletem.
-Rendben-fogadta el a mai napi tervet.
A mai nap tulajdonképpen nagyon hamar eltelt. Megreggeliztünk, és felöltöztünk. Elmentünk sétálni, meg shoppingolni majd végül vettünk hamburgert meg sült krumplit meg egy rakat kaját és bementünk Emmához.
Délután megnéztünk 2 filmet és beszéltünk skypon a szüleinkkel.Este beestünk az ágyba és elaludtunk.

Reggel 10:30-kor a telefonom csörgésére ébredtem. A képernyőn James neve villogott.
-Helló szupersztár-köszöntem.
-Szia vizeske-szállt be a hülyülésbe.
-Te mikor kelsz pontosan mert még csak 10:32 van-néztem az órámra.
-Csak tíz perce keltem de te voltál az első gondolatom-mondta tök komolyan
-Én?? Most komolyan... Szupersztárnak én voltam az első gondolat. James ez olyan megtisztelő.-ironizáltam.
-Hééééé most miért... egyébként a nevemen szólítottál ... vizeske...
-Ja bocsi nem úgy gondoltam... szóval miért voltam én szupersztár első gondolata?-kérdeztem.
-Hát arra gondoltam lenne-e kedved eljönni ma valahova?-kérdezte.
-És hova megyünk?-kérdeztem.
-Ahova akarsz...
-Szóval én dönthetek...hmmm...ez nagyon fontos döntés... még át kell gondolnom-hallottam James nevetését a háttérből-mi lenne ha átjönnétek reggelire és eldöntenénk...
-Rendben 1 óra múlva ott vagyunk-ígérte.
-Oké, szia.-köszöntem el.
-Szia.

Találkozás...

4. Fejezet

Helló újra!
Itt a következő rész...Nagyon köszönöm a 124 oldalmegjelenítést..
Jó olvasást kedveskéim!

~ Lucy ~

Sétáltam a folyosón és egy ajtó bejárata előtt álltam meg ahol nyitva volt az ajtó de nem volt időm benézni mert egy hang hátulról megszólított, hogy ha megmozdulok egy adag vízibombát kapok a nyakamba.....

Lassan megfordultam és így háttal álltam az ajtónak.
-Emma ugye nem akarsz most összevizezni?-mondtam pontosabban kérdeztem tőle.
-Hát nem is tudom...-mondta csibész hangon.
-Mit szeretnél?-kérdeztem.
Elkezdtem hátrálni mert tudtam, hogy úgy se úszom meg.
-Én semmit, tulajdonképpen így is úgy is vizes leszel!-mondta szórakozottan és egy rejtélyes mosoly jelent meg az arcán.
-Mi....Miért??- kérdeztem már kicsit visítva, mert mire ezt kimondtam, kaptam két vízibombát a nyakamba, és a vízipisztollyal is engem célzott.
Olyan gyorsan hátráltam, hogy majdnem hanyatt estem, de ekkor arra eszméltem fel, hogy egy srác karjába kapaszkodok és egy másik srác "ölében" fekszem.
Két másik srác pedig mellettem szakad a röhögéstől.
Csak egy embert ismertem meg azonnal, Connort.... Krissz egyszer mesélt erről a bandáról, és szerinte Connor a leghelyesebb...
Miután a többi fiút is szemügyre vettem rájöttem, hogy a The Vamps karjaiba estem.
Tris karjaiban feküdtem, és James karjába kapaszkodtam.
Kb. egy perc múlva észhez is tértem és feltápászkodtam. Azt hiszem elpirultam és olyan esetlenül álltam ott, hogy...
-Jól vagy?-kérdezte Tris mikor felsegített.
-P...Persze és köszönöm-dadogtam egy sort.
-Hát ez nagy volt...-röhögött tovább a "göndörke", de amikor 4 értetlen szempárral találta szembe magát abbahagyta a röhögést.
-Biztos, hogy jól látok...ti vagytok....-kérdeztem vagy inkább mondtam.
-Igen a The Vamps...Szia James vagyok.
-Tristan.
-Connor de neked csak Con-kacsintott és azt hiszem megint zavarba jöttem.
-Brad.
-Sziasztok Lola vagyok, ja és ő pedig Emma- mutattam a hátam mögé- akit most megölök...
Szaladni akartam de ekkor eszembe jutott egy kérdés, és visszafordultam:
-Tulajdonképpen ti mit kerestek itt?
-John után mi következünk...-mondta Brad nemes egyszerűséggel.
-Szóval ti is felléptek?-kérdeztem meglepetten.
-Igen-válaszolták egyszerre.
-Rendben akkor sziasztok...-kezdtem elköszönni.
-Várj-szólt utánam Tris.
-Igen?-fordultam vissza hozzá.
-Ott leszel a koncerten?
-Még nem tudom elég vízes vagyok-mutattam magamra.
-Szerintem nem is látszik-közölte James.
-Most komolyan srácok....szóval nem látszik-röhögtem el magam-csavarni lehetne a vizet a ruhámból.
-Oké..lebuktam-válaszolta James.-szóval ott leszel?
-Miért, szeretnéd?-szálltam be a hülyülésbe, ha ők tudnak tőlem olyat kérdezni amivel zavarba hoznak, akkor én is tudok.
-Ja, jó lenne- válaszolta. Hát persze, a fiúknál ha szorul a hurok ne ijedj meg csak vedd lazára a figurát.
-Hát majd meglátjuk-kacsintottam és elindultam vissza a koncertre.