A mozi

10. Fejezet 

Sziasztok! Újra itt vagyok, és ahogyan megígértem, itt a következő fejezet! Ez a rész most valahogy nagyon rövid lett, mert így a félév zárásnál elég kevés időm marad a blogolásra, de igyekszem!
Lehet már unalmas, hogy mindig kirakom, de ha valaki még nem látta volna, akkor itt az egyik kedvenc blogom linkje: http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/
Jó Olvasást!

Lucy

Ahogy ígérte James 8:56-kor csengetett be. Kimentem és kinyitottam az ajtót.

-Szia - mosolyogtam, és teljesen kinyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni. Először nem válaszolt csak közelebb jött. Közelebb hajolt és megcsókolt azután köszönt:

- Szia - vigyorgott de meg mindig csak egy centi valasztott el minket.

- Ez lassan a szokásoddá válik - mondtam neki.

- Mi? - játszotta az ártatlant.

- Tudod te! Gyere beljebb! - invizáltam be, s közben magamban a pillangóimmal veszekedtem.

Behívtam Jamest a konyhába és leültettem a kanapéra, majd én is az ölébe ültem.

- Na és mit csinálunk ma? - kérdeztem akkora lendülettel, hogy James is meglepődött.

- Hát arra gondoltam, megnézhetnénk valami filmet. - nézett rám félénken. 

- Rendben - vágtam rá vigyorogva 

- Szuper, mehetünk - kezdett el feltápászkodni James, csak azt elfelejtette, hogy az ölében ülök, ezért a földön kötöttem ki.

- James! - nyavalyogtam. - Nee márr! - röhögtem már saját magamon.

- Bocsi - hajolt le hozzám és bocsánatkérően megcsókolt.

- Talán megbocsátok! - válaszoltam miután felsegített.

- Akkor mehetünk?! - kérdezte és mondta egyszerre.

- Nem mehetek el így moziba! - mondtam.

- Most miért? Szerintem nagyon csinos vagy! - mondta.

- Jajj persze! Ez olyan pasia szöveg! Maradj itt én addig átöltözöm meg ilyenek! - mondtam neki.

- Lola, komolyan nem engedsz be, ha öltözöl?- nézett rám furcsán.

- De beenged - vágta rá a hátam mögött Krissz.

- Na jó, legyen! - mondtam és behúztam Jamest a szobámba. - Amúgy te mióta állsz az ajtóban?

- Egy ideje - vágott grimaszos mosolyt.

Bementem Jamessel a szobámba, és drága barátom azonnal meg is találta az ágyamat és kényelembe helyezte magát!

- Csak nyugodtan! - mondtam neki.- Helyezd kényelembe magad.

- Nem vagyok szégyenlős! - válaszolt.

- Azt látom! - röhögtem.

Elővettem a ruhámat: 

James stílusosan, félig elfordulva végig nézte, ahogyan átöltözöm, majd míg kifésülöm a hajam. Amikor a sminkemhez értem odaültem hozzá az ágyra, nehogy egyedül érezze magát, James pedig átkarolta a derekamat, míg én sminkeltem.
Mikor mindennel végeztem, elindulhattunk a moziba.

Valami szuperhősös cuccot néztünk, amit James választott, már a címére sem emlékszem, de legközelebb ha moziba megyünk tuti, hogy valami sírós filmet fogunk nézni. 

Amikor hazaértünk, James csak az ajtóig kísért, kaptam egy csókot majd, bementem. Krissz nem volt sehol, pedig mindenhová benéztem. Üzenet nem várt az asztalon, szóval egy kicsit megijedtem. Felhívtam Krisszt, hogy merre van: 
- Szia - szólt bele a teefonba.
- Aggódnom kéne? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Nem, nyugi csak Connorral vagyok. - mondta.
- TE? CONNORRAL? - kérdeztem elképedve. - MI?
- Mit nem értesz azon Lola, hogy Connornál vagyok, majd megyek.
- Öhmmm... - próbáltam a sokkból visszajönni a való világba de nem nagyon jött össze végül sikerült kinyögnöm annyit. - Rendben, majd jössz. Szia.
- Szia - köszönt ő is.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Letettem a telefont, Connor pedig a szoba másik végéből rám nézett:

- Nahh... mit mondott Lola?

- Semmit, csak megkérdezte aggódjon e? 

- Kéne? - kérdezte Connor.

- Ja nem, csak elfelejtettem szólni, hogy átjövök, és egy kicsit lesokkoltam. - mondtam vigyorogva.

- Szegény Lola - vigyorgott Connor is.

 Igazából rájöttem, hogy Connor tök jó fej. Egész délután beszélgettünk, filmet néztünk, zenét hallgattunk, és még Connor is gitározott meg énekelt nekem.

Jó volt a délután, egy kicsit kikapcsolt, de késő délután úgy döntöttem hazamegyek, mert Lolának biztos lesz egy pár kérdése.