Korán reggel

9. Fejezet 

BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK--BUÉK

Sziasztok Drága Olvasók! Elsősorban Nagyon Boldog Békés Újévet szeretnék kívánni Mindenkinek! És ahogyan egyik barátnőm is mondta, Jó Blogokban, Kommentekben Gazdag Újévet kívánok! Remélem jól telt a szilveszter estétek, mindenki jól van és kibulizta magát!Azt is  remélem, hogy van időtök és némi energiátok egy kis olvasásra, így 2015 második estéjén!

Szokás szerint kirakom legjobb barátnőm blogját, nézzetek be: http://troublemakerswiththevamps.blogspot.hu/

De most hoztam egy másik blogot, amit szintén egy nagyon jó barátnőm ír, nézzetek be ide is ha van kedvetek: http://alicegeorga.blogspot.hu/2014_05_01_archive.html

Nem is húzom tovább az időt, még egyszer BUÉK Mindenkinek és Jó Olvasást!

Lucy

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Este letettem a telefont, elmentem megfürödni, majd lefeküdtem aludni. Legalább 5 percig bámultam a plafont, és képtelen voltam elhinni, hogy RANDIZNI megyek Jamessel. Nem is volt időm azon gondolkodni, hogy mit vegyek fel... habár azt sem tudtam hová megyünk.

Békésen aludtam, amikor arra ébredtem fel, valamikor hajnalok hajnalán, hogy valaki "bebújt" mellém az ágyba. Annyira megrémültem, hogy szó szerint leestem az ágyról.


- James, te mi a francot csinálsz? - kérdeztem.
-Nyugi, csak én vagyok, mondtam, hogy jövök hatra! - magyarázta.
Ránéztem az órára. és 5:56- ot mutatott.
- Azt nem mondtad, hogy hajnal 6-ra jössz. - mondtam neki álmosan és elindultam vissza az ágyamba.
- Bocsi, legközelebb szólok - suttogta a fülembe, miután kényelmesen vissza helyezkedtem az ágyamba.
- Ahjj, James... - és vissza is aludtam.

*   *   *   *   James szemszöge   *   *   *   *

- Ahjj James... - morogta, és visszaaludt.

Azt terveztem, hogy kiviszem Lolát egy gyönyörű rétre, és megnézzük a napfelkeltét, de nem volt szívem felébreszteni. Annyira romantikus terv volt, de majd máskor. Sajnos ma már nem tudok vele találkozni mert 10-tól próbánk lesz 4-től meg koncert szóval mennem kell fél nyolc körül. Beállítottam a telefonom fél nyolcra és én is elaludtam Lolával.

Hangosan megszólalt a telefonom ébresztője.

- Lola, kelj föl! Lola! - suttogtam a fülébe - Llloooollaaa.

- Mondd! - nem nyitotta ki a szemét csak halkan suttogott. - Hány óra van?

- Fél nyolc! Mennem kell! - mondtam

- Ne menj még! 

- De muszáj, próbánk lesz, aztán meg koncertünk! Muszáj mennem! - mondtam és elkezdtem kimászni az ágyából. Lola megrántotta a kezem és visszarántott az ágyba, úgy, hogy majdnem ráestem.

- Bocs, hogy nem mentünk sehova - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Semmi baj, ez sem volt borzalmas, sőt egész jó volt - mosolyogtam rá.

Megcsókoltam Lolát, majd elindultam kifelé az ajtón.

- Puszilom a fiúkat! - kiáltott utánam.

- Megmondom. - kiáltottam vissza.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Miután elment James, és itt hagyott a tomboló pillangóimmal, nem tudtam visszaaludni, ezért felkeltem. Krissz még sehol, gondolom alszik. Csináltam magamnak reggelit,  leültem a gépem elé, és beszéltem a szüleimmel.

*   *   *   *   Krissz szemszöge   *   *   *   *

Miután James vagy tízezerszer hívott fel, kimentem és beengedtem az ajtón.

- Mi a francot csinálsz itt hatkor? - kérdeztem egy enyhén ingerülten.

- Lolához jöttem - lépett be az ajtón.

- Akkor miért nem őt hívod fel, idióta?

- Mert akkor már nem meglepetés. - magyarázta - amúgy bocsi.

- Ahhh, semmi baj, menj be Lolához, ismered a járást, még alszik. - mondtam neki.

Láttam, hogy James bemegy Lola szobájába, én meg visszamentem a saját szobámba. Visszafeküdtem, a jó kis ágyamba, és vissza aludtam. Mikor felébredtem ránéztem az órára 9:10-et mutatott. Kimentem a konyhába, ami össze van nyitva a nappalinkkal, és látom, hogy Lola a gép előtt ül.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Jó reggelt, hogy aludtál? - kérdezett vissza.

- Ez most komoly kérdés Lola? - néztem rá morcosan.

- Miért mi van, mi bajod van? 

- Komoly?- kaptam fel a vizet.

- Mi? - értetlenkedett. - Mi van? James a baj?

- Igen James a baj.

- Mi van vele? - nézett rám nagy kerek szemekkel.

- Nem mesélte, hogy jött be? - kérdeztem sokat sejtetően.

- Nem! Hogy? - kérdezett vissza. - Úh tényleg Jamesnak nincs is kulcsa, felébresztett?

- Talált süllyedt... - mondtam neki.

- Bocsi! Akkor ezért vagy ilyen morcos! - esett le neki a szitu. Hát igen az én legjobb barátnőm nem  kicsit szőke kívül belül, de nem tudok rá haragudni.

- Igen ezért vagyok ilyen morcos, senki nem szereti, ha hajnalban ok nélkül felébresztik....

- Igazad van...tudod, hogy megijesztett James, leestem az ágyról - nevetett.

Aztán végül én is megadtam magam, nem tudtam tovább morcos lenni. Végig hallgattam amíg Lola elmeséli a reggeli történéseket és vele együtt nevettem.

*   *   *   *   Lola szemszöge   *   *   *   *

Délután 2 körül járt az idő, és annyira halálosan unatkoztam, hogy küldtem egy SMS-t Trisnek.

" Ha van egy kis szüneted próba közben, hívj fel, unatkozok!" 

X.O.X.O   LoLa.

Kb 6 percet vártam, amikor megszólalt a telefonom, és váratlanul nem az hívott akire számítottam.

James keresett:

- Ha unatkozol, mi lenne ha engem hívnál fel? - kérdezte köszönés nélkül.

- Neked is Szia! - mondtam kicsit felhúzva magam.

- Szia! - mondta sértődötten.

- Mi baj van szupersztár? - kérdeztem sóhajtva.

- Az a baj, hogy unatkozol és Trisnek írsz üzit, hogy beszélgetni akarsz, és nem a pasidnak! - mondta tettetett sértődéssel. Igazán nem volt szándékos de kiröhögtem...

- Ez nem vicces vizeske...

- Igazad van, egy cseppet sem - vettem halál komolyra a figurát, de végül Jamesből is kitört a röhögés.

- Nah most, hogy ezt megbeszéltük, beszélhetek végre Trissel? - kérdeztem kedvesen.

- Nem! - vágta rá tök keményen, és egy percig el is hittem, amit mondd, de sajnos hallottam, ahogy a vonal másik végén halkan elmosolyodik. Öreg hiba.

- Rendben, akkor ha így játszunk, akkor veled sem beszélek! - ahogy ezt kimondtam, kinyomtam a telefont is.

2 másodperc múlva csörgött a telefonom, és James hívott. Ahogy gondoltam, túlságosan kiszámítható pasim van. Felvettem a telefont, és köszönés nélkül beleszóltam:

- Nem is tudom felvegyem- e... - mondtam iróniával.

- Már mindegy felvetted.. - nevetett gonoszul.

- Ahhj tényleg... - mondtam

- Szőkeség.... - gúnyolódott.

- Hagyjál...

- Most mennem kell, vége a szünetnek... reggel átmegyek!

- Komolyan? És egész pontosan mikor, csak hogy szegény Krisszt  ne ébresztgessük... és én se ijedjek halálra - mondtam nevetve.

- Olyan kilenc körül, puszi megyek - és hallottam, hogy puszit küldd a telefon másik oldaláról.

- Szia! - és én is küldtem neki egy puszit.